Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csánky [!] Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert I. (1148-1301). (Budapest, 1936.)

per eiusdem patentes litteras suo sigillo signatas per proprium nuntium destinare procures. Dátum Romé apud Sanctum Petrum, Idibus Junii, anno secundo. A Registri Vaticani sorozat 39. kötetének 217. lapjáról, a vatikáni levéltárból. Theiner: Vetera monumenta I. k. 338—39. 11. Árpádkori új okmánytár IV. k. 188. 1. 1279. IV. László király írásba foglalja és megerősíti a Moys királynéi tárnokmester által a margitszigeti apácákra ruházott somogymegyei Igol, Posoni, Ozlar, Burhud, Racusy, Belch és a tolnamegyei Kosuk, Eche birtokok határait, amint azok a budai káptalan oklevelében leírattak. Ladizlaus Dei gratia Hungarie, Dalmatie, Croatie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie, Comanie Bulgarieque rex omnibus Christi fidelibus presens scriptum inspecturis salutem in Domino sempiternam. Ad universorum notitiain harum serie volumus pervenire, quod cursus metarum possessionum sororum de Insula Virginis Gloriose Igol, Posoni et alia villa Posony, Ozlar, Burhud, Racusy et Belch vocatarum in comitatu Symigiensi existentium et ville Kosuk in comitatu de Tolna existentis ac ville Eche per Moys virum nobilem, magistrum tavarnicorum domine regine, karissime consortis nostre, eisdem sororibus collatarum, sicut in privilegiis capituli Budensis fidelium nostrorum per Marcellum et Petrum comites, officiales dictarum sororum nobis exhibitis contineri vidimus, hoc ordine distinguntur : Prima meta terre Posony incipit a parte occidentali iuxta magnam viam, que veniet de Symigio etc. etc. et sic mete predicte Eche terminantur. Nos itaque ipsorum Petri et Marcelli comitum iustis petitionibus inclinati cursus metarum possessionum predictarum in litteris dicti capituli Budensis contentos auctoritate presentium confirmamus, duplicis sigilli nostri munimine roboratas (!). Dátum per manus venerabilis viri magistri Nicolay electi ecclesie Albensis, aule nostre vicecancellarii, dilecti et fidelis nostri, anno Domini millesimo ducentesimo septuagesimo nono, regni autem nostri anno octavo. Eredetije rongált, foltos hártyán, selyemzsinóron függő kettős viaszpecsét darabjával, az Országos Levéltárban »M. 0. D. L. 1041.« jelzet alatt. Codex diplomaticus V. 2. 528—43.11. Árpádkori új okmánytár IX. k. 227—37.11. I. Lajos király 1367. március 17-én kelt átíróleveléből. 163