Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csánky [!] Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert I. (1148-1301). (Budapest, 1936.)

Az olyan oklevélszövegeket, melyeknek csupán jelentéktelen része tekinthető budapesti érdekűnek, nem vettük fel egész terjedelmükben, hanem a kezdő és záró részek betűhív közlésén kívül csupán a vonatkozó szöveget közöltük szószerint, a kihagyott részeket pedig »etc« szóval jelöltük meg. Ilyen esetekben is szabatosan megjelöltük azonban az oklevél tartalmát a szöveg közlése előtt s a szöveg után helyeztük a szükséges magyarázó jegyzeteket. Jóllehet ilyen esetekben rendesen csupán az oklevél tartalmát jelző kivonat szövegébe szokás iktatni a betűhíven átvett oklevélrészeket, mégis helytállóbbnak látszott ez a közlési mód, mert az oklevélszöveget mindenki számára érthetővé teszi, aki a latin nyelvben jártassággal bír. Külön név- és tárgymutató készítését nem láttuk időszerűnek s a kötet tartalmát az időrendbe szedett oklevélkivonatok vannak hivatva jelezni. A név- és tárgymutató készítését akkor tartjuk majd esedékesnek, ha az összegyűjtött kútfőanyag kiadása befejezést nyert. Ekkor ugyanis egységes elvek szerint készíthető el a mutató, míg kötetenkénti mutatózásnál könnyen megeshetik, hogy más-más elvek nyernek alkalmazást. Ezenfelül az ugyanazon ügyre vonatkozó oklevelek nem mindig kerülnek ugyanazon kötetbe s a kötetenkénti mutatózás nem tüntetheti fel ilyen esetekben az ugyanazon ügyre vonatkozó összes okleveleket. Mindezek bőségesen indokolják a kötetenkénti név- és tárgymutató elejtését, a kötet tartalma pedig az időrendbe szedett oklevélkivonatok útján is megismerhető. A hódoltság alatt nem állott magyarországi városok (Sopron, Pozsony, Nagyszombat, Kassa, Eperjes és Bártfa) levéltárai nagyon gazdagok középkori oklevelekben s csak sajnálni lehet, hogy ezek az oklevelek a gyászos emlékű trianoni békeszerződés előtt nem kerültek kiadásra. Ezek a városok ugyanis ma Sopron kivételével idegen uralom alatt állanak s levéltáraik a magyar történettudomány számára nehezen hozzáférhetők. A magyar uralom alatt maradt Sopron az egyetlen, melynek középkori oklevelei a legújabban (1921—1929) kiadásra kerültek s e levéltár középkori okleveleinek tekintélyes számáról tanúságot tesz az a 7 kötet, melyben az oklevelek foglaltatnak. Ez a hét kötet ugyanis összesen 3000 oklevélszöveget tartalmaz és pedig az első kötet (1162—1406) 371, a második (1407—1429) 480, a harmadik (1430—1452) 470, a negyedik (1453—1459) 507, az ötödik (1460—1481) 465, a hatodik (1482—1521) 362 s a hetedik (1521—1531) 345 oklevélszöveget, amelyeken kívül külön sorozatban kerültek kiadásra a város levéltárában foglalt egyéb középkori kútfők. Bártfa város levéltárának középkori okleveleit Iványi Bélának 1910-ben megjelent »Bártfa szab. kir. város levéltára« című kiadványából ismerjük, amely kiadvány időrendben közli a város levéltárában található 1319 és