Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csánky [!] Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert I. (1148-1301). (Budapest, 1936.)

1501 közötti oklevelek kivonatait, amely kivonatok száma összesen 3578. Iványi Béla másik kiadványa Eperjes város levéltárának középkori okleveleit tartalmazza, amely kiadvány az »Acta litterarum universitatis Francisco Josefinae« című sorozatban 1931 és 1932-ben jelent meg s a város levéltárában található 1245 és 1519 közötti oklevelek időrendben szedett kivonatait foglalja magában, amely kivonatok száma összesen 1249. Amint a jelzett évszámokból látható, Iványi Béla egyik kiadványa sem merítette ki az illető városi levéltárak középkori oklevélanyagát és mégis tekintélyes számú középkori oklevélre mutat rá mindegyik. El lehet képzelnünk, hogy a középkori Buda, mely a királyi udvartartás székhelye s az ország kormányzati központja volt, mennyi középkori oklevelet őrizhetett levéltárában. A középkori Pestről nem mondhatjuk el ugyanezt, mert az 1241. évi tatárjárás után hosszú időn át Buda tartozéka volt s önállóságát csupán a XV. század első évtizedeiben nyerte vissza, sőt az Ofner Stadtrecht egyik kódexe szerint (Podhraczky : Buda és Pest 97. lap) csak Mátyás király helyezte a szabad királyi városok sorába (Macht sy auch zu eyner Fraystadt zu den syben Fraystethenn). Csupán a XV. század elejétől kezdve lehetett tehát külön levéltára, amint kiadványaival is csak a XV. század első évtizedeitől kezdve találkozunk. Óbuda már Nagy Lajos király uralkodása alatt városi jogosítványokat nyert ugyan, amint erről saját pecsétje alatt kiadott oklevelei tanúskodnak, sokkal jelentéktelenebb hely maradt azonban a középkor végéig, semmint hogy levéltára nagyobbszámú középkori oklevelet tartalmazhatott volna. A jelen kötetben foglalt 320 árpádkori oklevél nem azt jelenti, mintha Buda, Pest és Óbuda középkori levéltáraiban ennyi árpádkori oklevél lehetett volna, mert az előadottakban már jeleztük, hogy ezek az oklevelek túlnyomó számban az óbudai káptalan és a margitszigeti apácák oklevelei. Kétségtelen azonban, hogy ezek között az oklevelek között olyanok is vannak, melyek Buda, Pest és Óbuda levéltárában is megvoltak, mert kifejezetten ezeket a városokat, illetőleg e városok polgárait illették. »Budapest történetének okleveles emlékei« címet adtuk a kiadványnak azért, mert nem a székesfőváros levéltárában található oklevelek foglaltatnak benne, amint Sopron város 1921-ben megindított 7 kötetes okmánytárában kizárólag ilyen anyag van közölve; hanem idegen levéltárak állományából kellett összehordani mindazt a kútfőanyagot, ami Budapest múltjának a megvilágítására alkalmas. Legközelebb áll még kiadványunkhoz Zágráb városának 1889-ben megindított »Monumenta historica liberae regiae civitatis Zagrabiensis« című kiadványa, mely a városi levéltár anyagán kívül a zágrábi érseki, káptalani stb. levéltárak zágrábi vonatkozású anyagát is felölelte. Még ez a kiadvány sem azonos