Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csánky [!] Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert I. (1148-1301). (Budapest, 1936.)

Ha a margitszigeti apácák levéltárából származó oklevelek tartalmáról kívánunk számot adni, akkor meg kell állapítanunk, hogy azok kizárólag a kolostor birtokjogaira s az apácák kiváltságaira vonatkoznak. Az oklevelek között aránylag kevés olyan van, mely a főváros területén belüli birtokjogra vonatkozik, mert az apácák birtokaikat az ország legkülönbözőbb részein kapták. Ennek ellenére is felveendőknek tartottam összes okleveleiket, mert ezek az oklevelek a margitszigeti apácák árpádkori levéltárát alkotják s ez oklevelek alapján ismerjük meg a főváros területén belül állott kolostor gazdagságát és hatalmát. A margitszigeti apácákat illető oklevelek közül csupán a Margit szentté avatása ügyében 1276-ban a Margitszigeten felvett tanúkihallgatási jegyzőkönyvet hagytam el, amelynek eredetije nem maradt fenn, XVII. századi másolatának kiadását pedig megtalálhatjuk a Monumenta episcopatus Vesprimiensis I. kötetének 165—383 lapjain. E tanúkihallgatási jegyzőkönyv a Margit életszentségére és csodatetteire vonatkozó tanúvallomásokat tartalmazza, amely tanúvallomások budapesti vonatkozásai kétségtelenek, az előforduló nevek azonban a felismerhetetlenségig el vannak torzítva s ennek következtében csupán akkor tartom a tanúkihallgatási jegyzőkönyvet újból kiadandónak, ha a jövő kutatómunkája jobb szöveget fog felszínre vetni, vagy az eredeti 1276. évi jegyzőkönyvet sikerül megtalálni. A budai káptalan magánlevéltárán és a margitszigeti apácák levéltárán kívül az esztergomi primási és káptalani, továbbá a veszprémi káptalani levéltárakból merítettünk bőségesebben, amely forrásanyag az eddigiekhez hasonlóan egyházi természetű, egyházi jogosítványokra s azok körül keletkezett jogvitákra vonatkozik. Az esztergomi primási és káptalani levéltárak anyagát a Monumenta ecclesiae Strigoniensis teljes egészében kiadta, jóllehet azonban ez a kiadás az eredeti oklevelek alapján történt, nem tekinthető kifogástalannak. A veszprémi káptalani levéltár árpádkori okleveleiből sok ki van adva, ez a kútfőanyag tartalmazza azonban a legtöbb kiadatlan darabot. Mindezekből megállapítható, hogy a főváros árpádkori történetének forrásanyaga túlnyomóan egyházi természetű s ennek a forrásanyagnak nagyobb része megjelent már különböző kiadványokban. A kútfőanyag egyházi jellege magyarázza azt, hogy az oklevelek jelentős részét a Hevenesi-gyüjteményben is meg lehet találni, amely gyűjtemény tudvalevőleg Magyarország egyháztörténetére vonatkozó forrásanyagot tartalmaz s a XVIII. század elején azon célból készült, hogy Imhofer Menyhértnek 1644-ben kiadott »Annales ecclesiastici regni Hungariae« című munkája folytatható és befejezhető legyen. A tervezett cél nem valósult meg, annál inkább kiaknázták azonban ezt a gyűjteményt más célra, nevezetesen a Fejér György szerkesztésében megjelent »Codex diplomaticus«-