Budapest történetének okleveles emlékei. Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Csánky [!] Dezső gyűjtését kiegészítette és sajtó alá rendezte Gárdonyi Albert I. (1148-1301). (Budapest, 1936.)

nak egyik főforrása lett, amint a szerkesztő ezt a nevezett munka V. 2. kötetének 10. lapján hangsúlyozottan kiemelte. Az egyháztörténeti jellegű forrásanyag együttes kiadása lehetővé fogja tenni a »Budapest sacrum« történetének pragmaticus megírását, amire Budapest nagynevű monográfusa Salamon Ferenc a saját bevallása szerint nem helyezett súlyt, mert szemei előtt állandóan a »Budapest civile« történetének a megírása lebegett. A már kiadott forrásanyagnak újabb kiadását teljes mértékben indokolni fogja egyrészt az, hogy az előadottak szerint az eddigi kútfőkiadások túlnyomóan tökéletlen másolatok alapján készültek s az eredeti oklevelekre támaszkodó kiadványok ellen is sok kifogást lehet emelni. Másrészt az is indokolni fogja az újabb kiadást, hogy a különböző kiadványokban elszórtan található budapesti vonatkozású árpádkori oklevelek egy és ugyanazon sorozatban fognak a tudományos feldolgozás rendelkezésére állani s nem lesz szükség a sokszor nehezen hozzáférhető forrásmunkákra. Legyen szabad csak Lodomér esztergomi érsek 1288. május 8-án a pápához intézett panaszos levelére utalni, melyben IV. László királynak a margitszigeti kolostor elleni intézett támadását tette szóvá s amely oklevél szövegét Karácsonyi János a Századok 1910. évfolyamában »Mérges vipera és antimoniális« című tanulmányában közölte, amely cím alatt alig sejthet valaki a mondott eseményre vonatkozó forrásanyagot. Az előadott kútfőanyag másolását — a veszprémi káptalani levéltár anyagán kívül, amelyet dr. Lukcsics Pál egyetemi magántanár úr másolt le, továbbá a vatikáni regesztakönyvekből vett másolatokon kívül, amelyekért magam viselem a felelősséget — dr. Ányos Lajos orsz. főlevéltárnok úr végezte és pedig olyan gondosan és hozzáértőén, hogy a közölt oklevélszövegek hűsége minden kritikán felül áll. Dr. Ányos Lajos úr másolatai teljesen a Magyar Tudományos Akadémia által megállapított középkori latin forrásközlés szabályai szerint készültek. (Századok, 1920. évf. Melléklet 22—24 11.) s minthogy ezek a másolatok a kiadásra kerülő forrásanyag túlnyomórészét képezték, a többi másolatot is ennek megfelelően kellett közölni. A hivatkozott szabályzat általános elvként mondja ki a humanista helyesírás alkalmazását, de nem alkalmazza következetesen ezt az elvet, mert a középkori helyesírás szerinti e betűt írat a humanista -helyesírás ae és oe betűi helyett, s míg az egyszerű i betű helyett alkalmazott y betűt meghagyja, addig az ii betűk helyett alkalmazott y betűt feloldatja. E következetlenségek ellenére is megtartottuk az akadémiai szabályzatnak idevágó rendelkezéseit s megtartottuk a nagy kezdőbetű használatára vonatkozó rendelkezéseket is, azzal a különbséggel, hogy nem csupán a tulajdonneveket írtuk nagybetűvel, hanem a tulajdonneveket helyettesítő egyéb főneveket is, p. o. Apostolica Sedes,