Haan Lajos–Zsilinszky Mihály: Békésmegyei oklevéltár számos, hazánk beltörténetére vonatkozó adatokkal – Monumenta diplomatica comitatus Békesiensis. (Budapest, 1877.)

génységet elidegenitvén jobb résznek el kell bujdosni, mely miatt az török vitézek igen megbántódtanak. Ez dolog felöl magatok viseljetek jól gondot, hogy az szomszédságokban csendesség az szegénység között is nyugalom lehessen. Mivel az acsdname in specie nálatok vagyon, páriája pedig minálunk lévén az szerint cselekedjetek. Ennekelőtte való időkben, mikor az békesség megbántódás nélkül volt, Báthory Zs. erdélyi fejedelem tévén, mindaz ő elpártolásáig Szolnokban, Jenőben, Lippában, Gyulában, TomÖsvárban, az kik egyszer behódoltanak azon adófizető szegénység, most is hatalmas császárnak hódolt adaját megadja ... Az végházakban való vitézeknek ilyen panaszok is vagyon, hogy hatalmas császárnak országából Erdélyben elfutott jobbágyot nem kellvén bevenni, bevevén vissza kellene adni, mely az diplomában is beíratott, s azt mondják, hogy immár három esztendőtől fogva adót rajtok nem vehetvén, minden adófizető jobbágyink Erdélybe futnak; ha mikor visszakérik, meg nem adják, — kedves jóakarónk, az ilyetén állapot mindaz két részre igen ártalmas, tehetségtek szerint eltávoztassátok. 4*. 1633. szept. 7. irja Jothay Gerg. a szalontai vitézek főkapitánya, Apafi György és több másoknak, hogy a szolnoki törökök elhajtván lovaikat, nem akarják visszaadni, dacára, liogy már fizettek is értek ; a fele még oda van, és egy része Húsain tihajánál G y u 1 á n. Kérik, hogy adassák vissza lovaikat, nehogy az elkeserített nép bosszút álljon értök. 48. 1633. okt. 20-káról, Somkerekről irja Rákóczy Gy. Erd. fejedelme Toldabighi Mihálynak, hogy az irott dolgokról nem akar határozni gyűlés nélkül,