Haan Lajos–Zsilinszky Mihály: Békésmegyei oklevéltár számos, hazánk beltörténetére vonatkozó adatokkal – Monumenta diplomatica comitatus Békesiensis. (Budapest, 1877.)

dny, Zolnoky és Gyulay s Pesty had, és egyéb helyekrül valók nagy sokasságh egybe gyülekezvén, kik előtt Zolnoki Begh, és Te is, és az Jenei Bégh voltatok, és Gálos Petrit, Kis-Tartsyát, Nagy-Tartsyát, Madarászt, Szelindet, Wassadot, Puszta-Apátit, és Zalachot, ezeket a Falukat megh dúltatok, marháj okát elhajtottátok, sokat Rabbá tettetek az szegény népbe, semmivé tettétek eőket, négyszáz negyven Embert llabbá tettetek, és Gálos Petribúl Nemes Ember Fölföldy István házábúl tizenkét Embert vittetek, feleségét és eő magát is, kik mind nálod vannak, ezek pedig mindenkoron Adót adnak énnékem, mire való biztotokban mívéltétek ezt, azért tenéked árul a dologról én előttem nagy számadásod vagyon, llol az én parancsolatom hozzád megyen csak egy óráigli, mihelyt az én Parancsolatomat látod, ne késsél, hanem meny végére ki volt ennek az oka, és azokbúl a Falukbúi valami nálod vagyon, vagy Ember, vagy Marha, ez ha másuth vagyon is- megh keressed, és ahonnét vettétek, oda botsássod, Csak vött lehellésed sem várván, hanem mindgyárast. Igy tudgyad. e. Kivonat, a török császár leveléből, melyben 1584 elején nevezett véghelyek basáinak, t. i. a budainak, temesvárinak, szolnokinak, jeueinek és a gyulainak. Ováry István által többek közt ezeket iratja: „Az gyulai Beglmek ezt Parancsollya az császár, hogy az minemű rablást tett az felől megh nevezett, falukban, mind az szegényseghet, mind pediglen Marhájokat helyre álassa, mert fejével jádzik, Jószágával megh nem menekedhetik, semmi könyörgésének azután helye nem leszen, ha még egyszer panasz megyeii reá, hanem legyen bizonyos, hogy az császár Haragja rajta leszen stb. „Az fővezér pediglen az császár parancsolatja mellett azt irja neki: Az én levelem oda menvén igy tudd megh, az Erdélyhez tartozó faluk ottan ez ideig mind Erdélyhez halgattak, te pedig Adót kértél rajtok, és hogy