Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. (Budapest, 1943.)

oklevelem szokásos, bár változatos, de általában a betű testét feketén vagy csigás dísszel kitöltő initialis alapformájától. (Itt t. i. az A két szára üres.) De lehet, hogy a betű díszítése nincs egészen befejezve. Az f, f, p betűk kurzív jellegű, dupla vonásos formája is inkább egyszerűbb (nem privdegiahs) kurzivákban szokásos. Mindez azonban a szép, egyenletes írású oklevél ellen aligha szolgálhat súlyosabb érvül. Persze az a körülmény, hogy az átíró oklevelek valódiak, egyáltalában nem zárja ki azt, hogy a bennük átírt szöveg ne lehetne hamis. Ami magát V. István 1270-1 átírt oklevelének szövegét illeti, ennek formai részei kifogástalanok. A király címe, a formulák, a keltezési záradék stb. nem kifogásolhatók. Annál különösebb, hogy IV. László az átírt oklevelet «privilégium domini Stephani patris nostri kárissimi bone memorie tempore ducatus sui confectum»-nak mondja, ami Palugyait, a szövegnek a Magyar Sión 1865. évf. 534—35. 1. közlőjét arra vitte, hogy a keltezést 0«/868. Cal.

0 Julii»-ra változtassa, holott IV. László oklevelének eredetijében «M. CC. LXX. Octavo Kai. Julii» van. Az «octavo», amely persze a napi kelethez tartozik, úgy látszik, a kir. kancelláriát is megzavarta. Mindezeknek megállapítása azonban nem hogy megkönnyítené, hanem inkább még jobban megnehezíti a háromféle formában fenntartott szöveg eltéréseinek elbírálását. Az egyébként egyező szövegű határ leírásnak az átiratokban különféleképpen (hol V. István oklevelének részeként, hol a sági konvent oklevelére való hivatkozással külön, V. István oklevele után) való elhelyezése ; a vámmentességnek az egyik elsődleges átiratban az ország egész területére, a többiekben pedig csak Zólyom megye területére való érvényesítése, s az utóbbiakban a harmincadnak is említése; az egyházra vonatkozó intézkedésnek a háromféle szövegben háromféleképpen való előadása : mindez az egy és ugyanazon napi keltű szövegben egymással össze nem egyeztethetőnek látszik. Még zavarosabbá teszi a dolgot az, hogy IV. Béla királynak a lipcseiek részére 1263. ápr. 5-én adott oklevele, amelynek fényképét szintén megkaptam az Orsz. Levéltárból, a király nevét, a datum-sort és V. István oklevelében az atyjára s a szabad vásártartásnak addig is megvoltára való utalásokat leszámítva, szövegében egyezik V. István 1270-1 oklevelének az 1281-1 átiratokban olvasható szövegével. (IV. Béla oklevelének szövegét lásd—számos hibával —Fejér, CD. IV. 3. 9. sk., és valamivel jobban a Letopis mat. slov. 1872. évf. 2. köt. 62. 1.). Egy pontban mégis feltűnő eltérést találunk az 1281-i szövegtől, s ez a vámmentességről szóló rész, amely IV. Béla oklevelében így szól: «. . ut per totum regnum klungarie de suis mercimoniis propriis nullum tributum vei tricesimam solvere teneantur». Ez a fogalmazás tehát az 1274-1 és az 1281-1 szöveget itt úgy szólván összekeveri. Azonban az 1263-1 oklevélen (amint ezt az eredetiről Húscava is megállapította, id. tanúim. 343. 1.) ott, ahol a regnum Hungarie szavak vannak, a hártyán rasura látszik, s rajta a kissé elmosódott két szó (regnum Hungarie) betűinek vonásai a szöveg többi részének írásától eltérőnek mutatkoznak. E szerint ez a két szó később kerülhetett az oklevélbe.