Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. (Budapest, 1943.)

Ha mostmár figyelembe vesszük azt, hogy V. István 1270-i oklevelének az 1281-1 átiratban olvasható szövegének azt a részét, amely a lipcsei egyházra vonatkozó megállapításokat tartalmazza, Fülöp érseknek (ámbár csak átiratban és ott is hibás évszámmal fenntartott) 1263-i oklevele igazolja, (Fülöp érsek oklevelének szövegét olv. a Letopis mat. slov. 1872. 2. köt. 66. 1.), s így ezt a részt nem tekinthetjük célzatos betoldásnak, odajutunk, hogy az 1270-i oklevél egymástól eltéró' szövegeinek (és az 1263-1 oklevélnek is) bonyolult kérdésének sarkpontját valószínűleg a vámmentességről szóló részben kell keresnünk. Ámde hogyan lehet az átiratoknak erre vonatkozó, egymástól eltéró' pontját összeegyeztetni? Húscava a megoldást abban a feltevésben próbálja megtalálni (í. m. 347.), hogy a «regnum Hungarie» IV. László átiratába hibaként (?) került bele «comitatum de Solic» helyett; de maga is hozzáteszi, hogy azt, hogy ez a hiba hol és milyen módon keletkezett, «források hiánya miatt» nem lehet eldönteni. A dolog úgy áll, hogy az 1263-i oklevél ellen még mindig felhozható kifogások (így a hibás uraik, év), az 1274-i átiratnak az 1281-itó'l nemcsak a vámra vonatkozó eltérései és az, hogy a XV. században is többször van szó a lipcseiek országos vámmentességéró'l (ld. Századok, 1909. 863. sk.), a kérdés megoldását sokkal nehezebbé teszik, semhogy azt a fentebbi feltevéssel megnyugtató módon megoldhatónak tarthatnék. Teljesen kielégítő' megoldás eléréséhez elsó'sorban a vámmentesség ügyének tüzetes megvizsgálása volna szükséges. Ilyen, esetleg ívekre terjedő' vizsgálatnak azonban itt magától értetó'dó'en nincs helye. Ezért egyeló're, amíg ez a vizsgálat meg nem történik, meg kell elégednem a felsorolt tények előadásával és annak megállapításával, hogy az 1270-1 oklevél megítélésének (és az 1263-inak is) ügye nincs lezárva. 1933. 1270. — hivatkozással IV. Béla király oklevelére, megerősíti a Puk-nemzetségből való júl. 1. Tamás mestert, néhai IV. Béla király ajtónállóját a mosoni várnak Kus nevű, a bessenyőknek győrmegyei Thet (Tét) nevű földének, a veszprémmegyei Janusy (— az 1768-i átiratban : Iwanusy —) (Jánosi) és Izkaz (Alsó-, Felső- és Középiszkáz), és a zalamegyei Garasd (— u. o. helyesen : Sarasd —) (Szentimrefalva, régebben : Sárosd) nevű földeknek birtokában, melyeket Tamás mester IV. Béla királytól nyert. — D. p. m. mag, Benedicti, prepos. Orod. au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. 1270. Kai. Julii, r. n. a. primo. Átírta IV. László kir. 1272. (Fejér szerint a szepesi káptalan ltr.)—a szepesi kápt. 1768. (Orsz. Ltr., Dl. 789., a másolatok között.) Fejér, CD. V. 1. 28. 1934. (1270?) júl. 6. Nyitra. — Chepanusnak, Scemere fiának adja az utód nélkül elhúnyt Jánosnak, Whud fiának Peerch (Nemesperk, Nyitra vm., Perkovce, Sz.) falusi földét. — D. Nitrie in oct. Petri et Pauli. Átírta IV. László király 1282. aug. 10. (Orsz. Ltr. Múzeumi Törzsanyag.) Wenzel, ÁUO. III. 274. A kelet helye szerint legnagyobb valószínűséggel 1270-re tehető. 1935. Lezártam 1943. márc. 20-án.