Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. (Budapest, 1943.)

nov. 11-én kiadott átiratát említi, V. István 1270. jún. 24-i oklevelének kivonatával. Ez az 1340-1 átíró oklevél azonban nincs meg. Fejér, CD. V. 1. 26. Magyar Sión, 1865. évf. 534. (1268. évszámmal). (Mindkét közlés az 1274-i átiraton alapszik.) Kivonatok : Fejér, CD. V. 1. 94. Tört. Tár, 1904. 87. Horváth S., A liptói és turóci registrum, 45. IV. Béla királynak Némethpcse részére szóló 1263. ápr. 5-i oklevelét tárgyalva (Krit. Jegyzék, 1344. sz.) az ezzel az oklevéllel való szoros kapcsolata folytán V. Istvánnak 1270. jún. 24-i oklevelét és ennek átiratait is érintenem kellett. (Id. m. I. 412. 1.) Ámbár a Századok 1909. évfolyamában (860. sk. 11.), amint erre az idézett helyen utaltam is, a lipcsei okleveleknek (az 1263-inak s a vele kapcsolatosaknak) eredetije regestaszerűen mind ismertetve volt, akkor — 1929-30-ban — nem volt módomban ezeket az okleveleket sem eredetiben, sem fényképekről tanulmányoznom. így csak a kiadott szövegekre és a megeló'zó' irodalomra (Karácsonyinak és másoknak az 1263-1 oklevél ellen felhozott érveire) támaszkodva alakíthattam ki azt a véleményemet, hogy az 1263-1 oklevél hamis, és a vele szorosan kapcsolatos 1270-1 oklevél is hasonló megítélésre jogosít. Ezt azonban «annak szükségszerű fenntartásával» állítottam, «hogy a IV. László-féle átirat (s az V. István oklevelét átíró többi oklevél) eredetije esetleg .. . más irányban dönthet», bár ezt nem tartottam valószínűnek. Néhány évvel később Húscava S. «Ján literát a liptovské falzá» c. munkájában (Bratislava, 1936.) vizsgálat tárgyává tette — egyebek közt — ezeket a kritikus lipcsei okleveleket is (amelyeket eredetiben most Rózsahegyen őriznek a liptói múzeum levéltári osztályában), és az 1263 -it (s természetesen a vele kapcsolatos 1270-it s ennek átiratait is, bár ezekkel ebben a munkájában nem foglalkozott behatóbban,) a hamisítás gyanúja alól felmentendőnek állapította meg. (I. m. 121—130. 1.) T. i. Húscava ugyancsak a rózsahegyi múzeumban Őrzött oklevelek között megtalálta és facsimilében is közölte (i. m. II. tábla) IV. Bélának egy másik, 1265. júl. 21-i, hybbei oklevelének eredetijét, amely addig az irodalomban ismeretlen volt. (A hybbei levéltárat az 1909-i történelmi bizottság sem látta.) Azelőtt ennek az 1265-i oklevélnek csak többszörösen átírt szövegét ismertük, amely a Rózsahegyen előkerült eredetitől eltérő. Ennek az átirati szövegnek az átiratokkal együtt hamis voltát a Krit. Jegyzékben (1449. sz.) kimutattam, a nélkül, hogy az eredetiről tudomásom Jett volna. A megtalált eredeti igazolta az átírt szövegre vonatkozó megállapításom helyességét. Az 1265-i hybbei oklevél előkerült eredetijében benne van a lipcsei oklevelek szövegében is olvasható «comes de Lyptou» kifejezés, amelyet a régibb irodalom erősen kifogásolt, mert Liptó a XIII. században még nem volt külön vármegye, tehát akkor nem lehetett külön megyésispánja. A «comes de Lyptou»-nak a semmiesetre sem hamis hybbei eredeti oklevélben való előfordulása által beigazolódott annak az általam már 1930-ban (Krit. Jegyz. I. 41F. 1.) érintett, de akkor fenntarthatónak nem vélt feltevésnek a helyessége, hogy a «comes» Liptóban a XIII. században nem független megyésispánt, hanem (a zólyomi ispántól függő) «curialis comes»-t jelent. Ezzel elesett a szintén comes de Lyptou-t említő 1263-1 lipcsei oklevél ellen is általánosan felhozott egyik legfőbb kifogás, és Húscava fejtegetéseiben a nálam a Krit. Jegyzékben felhozott többi érv is cáfolhatónak, illetőleg az oklevélben kifogásolható több hiba és körülmény is magyarázhatónak mutatkozott.