Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. II. kötet. 1. Füzet 1255-1272. (Budapest, 1943.)

1272. — leueberk-i Miklós ispánnak István ifjabbkirálysága idején Stájerországban, majd a cseh király ellen viselt háborúban a stájerek támadásának feltartóztatásával tett szolgálataiért, végül pedig stájerországi birtokainak a cseh király által történt elvételéért a szlavóniai Zamobur (Samobor, Zágráb vm. H.) falut adja a vámmal és egyéb tartozékaival, Iwachin szlavóniai bán által iktattatván őt annak birtokába. — D. p. m. mag. Benedicti Orod. eccl. prepos. au. n. vicecanc. dil. et f. n. a. D. 1272. regni a. n. a. tertio. Méltóságok mint febr. 1-én, de Jób pécsi püspök mosom ispán is. Eredetije az Orsz. Levéltárban, gr. Blagay-ltr. B. A Blagay-cs. okltr. 21. Smicikías, Cod. dipl. V. 639. Kivonat : Kukuljevic, Reg. no. 1070. 2220. 1272. —Pálnak, Lampert fiának adja hű szolgálataiért a soproni várnak Eund nevű földjét, melynek birtokába őt Moys nádor, soproni ispán beiktatta. — In anno D. 1272. Tartalmilag Gilétfi Miklós nádor 1347-i oklevelében. Orsz. Ltr., Vidos-ltr. Tartalmilag : Sopron vm. tört. Okltr. I. 35. «Eund» (?) birtok a Sopronvm. tört. Okltr. I. 36. 1. jegyz. szerint Veszprém megyében feküdt. 2221. 1272. — megerősíti Iwachyn szlavóniai bán privilegialis oklevelét, melyből kitűnik, hogy (az 1360-ban az oklevelet bemutató) Stoyko, Mylko és Iwannak és nemzetségüknek [omnes de Mrachlyn de campo Zagrabiensi] ősei nemes vár jobbágyok voltak. — A. inc. d. 1272. Tartalmilag Lewstachius szlavóniai bán 1360-1 oklevelében, melyet átírt II. Lajos király 1520. (Turopolje község ltr.) Tart. Laszowszki,Povj. spomen. Turop. I. 75. Smicikías, Cod. di pl. XIII. 65. A kivonatban Joachim «condam totius Sclauonie banus» gyanánt szerepel ; a condam azonban kétségtelenül az 1360-1 átíró hozzátétele, s így az 1272-i oklevélnek Joachim bukása előtt kellett kelnie. 2222. 1272. — a Leurente-nemzetségből származó Leurentét, Saul ispán fiát, aki Pozsony aug. 3. vár ostromakor a cseh király fogságába esett kilenc serviensével együtt, Erdeubirind (Tósokberénd), Goydusbogdan, Bogdán (Kis- és Nagybogdány) veszprémmegyei földeknek, valamint Halumba (Halimba) udvarnoki és Vrs (öcs?) részben (?) udvarnoki, részben királynői földnek, mely utóbbiakat (?) Saul ispánnak IV. Béla király adta, birtokában megerősíti, illetőleg azokat neki adja. Átírta I. Károly király 1325. május 8. (Orsz. Ltr., Múzeumi Törzsanyag.) Eddig kiadatlan szövege a következő : Stephanus Dei gratia Hungarie, Dalmacie, Croacie, Rame, Seruie, Gallicie, Lodomerie Comanieque (!) rex omnibus Christi fidelibus tam presentibus quam futuris presentem paginam inspecturis salutem in omnium