Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 3 füzet. (Budapest, 1930.)

1259. szept. 1. Csepelsziget. 1259. okt. 2. Székesfehérvár. (1259. okt. 14. előtt.) 1259. (1258.) — R(olandus) nádor pozsonyi ispán kérésére az örökös nélkül elhunyt Rexit pozsonyi várjobbágynak Kuzeyben a Sárfőnél [Sarfeu] levő 60 hold földét vagai Damianusnak adományozza. — D. in Magna insula, in festő s. Egidii, anno D. 1259. Eredetije a M. Nemz. Múzeum levéltárában. (Törzsanyag.) Hazai okmánytár, II. 7. Kivonat: Wenzel, ÁUO. XI. 460. 1220. -— Szt. Márton-földét, mely egykor Borich báné volt, Borich fia Pál ellenében Fülöp zágrábi püspöknek ítéli, aki Rembaldusnak, a johanniták magyarországi és szlavóniai volt maior praeceptorának oklevelével igazolta jogát, míg Pálra királyi oklevél hamisítása bizonyult. — D. et actum Albe, V. feria post festum s. Michaelis anno D. 1259. Átírta a csázmai káptalan 1615. (MODL. 34,002.) Másolata bentvan a Liber privilegiorum episc. Zagrabiensis c. másolatgyűjteményben, fol. 48. Farlati, Illyr. sacr. V. 372. Koller, Hist. episcop. Quinqu. II. 169. Katona, Hist. crit. VI. 281. Batthyány, Leges eccl. II. 395. Fejér, CD. IV. 2. 493. Tkalcié, Episc. Zagrab. I. 122. Wenzel, ÁUO. XI. 456. Smiciklas, Cod. dipl. V. 135. Kivonat: Kukuljevic, Reg. no 690. (1255.) és 775. (1259.) 1221. * — levelét, melyben a tatárok ellen a pápai széktől hasztalan való segélykérését elpanaszolva előadta, hogy ha ezentúl sem kap segítséget, kénytelen lesz a tatárok által kínált szövetkezést elfogadni, sőt fiát vagy lányát azok közül valakivel a részletezett feltételek mellett összeházasítani, tartalmilag ismétli IV. Sándor pápa 1259. okt. 14. (Theiner, Monum. Hung. I. 239.) 1222. — a tatárjárás után a királyné által a pelysi erdőben a királytól e célra kapott hegyen saját költségén épített várat a pilisi ispánsággal és kerülettel együtt a királynénak adja főleg azért, hogy a dunaszigeti kolostor apácái veszedelem idején odamenekülhessenek, s a főurak tanácsából megengedi, hogy a királyné a várat életében vagy halálakor egyik gyermekének adhassa. — D. p. m. ven. patr. Benedicti archiep. Strigon. au. n. canc. Méltóságok: Smaragdus kalocsai érsek, Zíaudus veszprémi, Lampert egri, Fülöp zágrábi, Gallus erdélyi, Jób pécsi, Mátyás váci, Bereck csanádi, Omodeus győri püspök, Rolandus nádor pozsonyi ispán, István szlavón bán, Henrik udvarbíró somogyi, Chak főkamarás zalai, Móric mester királynői udvarbíró nyitrai, Péter fia Lőrinc senescalcus soproni, Kamin fia Lőrinc marescalcus győri ispán. — Anno d. inc. 1259. regni a. vicesimo quarto. Átírta IV. Orbán pápa 1263. dec. 21. (Másolata a vatikáni levéltárban, Theiner szerint: Reg. orig. anni III. ep. 1416.) Theiner, Monum. Hung. I. 253. Wenzel, ÁUO. VII. 501. Töredéke: Monum. Strigon. I. 506. 1. jegyz. 1223. — átírja és megerősíti Mihály zólyomi és szepesi ispán oklevelét a Dochyk és és társai: Orbán, Salman és Mihály, s másfelől Wask, Mylech és Jank közt bizonyos két és fél ekeföld felosztásáról. — Anno D. 1269. (!) regni a. vicesimo quarto. Átírva tartalmilag a turóci registrum 5. §.