Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

Átírta I. Mátyás király 1470. (U. o. 43. B. 21.) Wenzel, ÁUO. VII. 260. Smiciklas, Cod. dipl. IV. 369. Kivonat: Kukuljevic, Reg. n° 560. Karácsonyi (Hamis oki. 54. 1.) Fejérpataky, A kir. kancellária 105. lapjára való utalással az oklevél keltét 1248 helyett 1258-ra teszi. Smaragdus mester ugyanis 1255 (vagy legfeljebb 1254 vége) előtt sem alkancellár, sem fehérvári prépost nem volt. Ámde az eredeti oklevélben nemcsak „quadragesimo octavo" van betűkkel kiírva, hanem az 1248. év végére illő „decimo quarto" uralkodási év is. Egyszerű hibáról tehát nem lehet szó. Az oklevél valódiságának elvetésére tartalmilag nincs döntő ok; sem a cursivba hajló jellegű írás, (mely szokatlan ugyan privilegialis oklevélnél, de nem példátlan, v. ö. pl. az 1255. aug. 16-i oklevéllel, eredetije az esztergomi érsekség vil. Ivt. F. 1.), sem az alkancellár nevének „Symaragdus" formája, sem Loránd nádorságának talán korai említése (mely azonban a nádorok sorozatával nem összeegyeztethetlen, v. ö. a Turul XVI. évf. 73. sk. 11.) nem döntő. Ennek folytán azt kell feltennünk, hogy az oklevelet Smaragdus alkancellársága idején állították ugyan ki, de valami okból jóval előbbre datálták. A legalább is hét esztendei időköz mindenesetre feltűnő ugyan; azonban ennek a feltevésnek a helyességét támogatja az a körülmény, hogy az oklevél utolsó sorában, bár a szavak közt jelekkel kitöltött hézagok vannak, az uralkodási év mégis össze van szorítva így: arindecimo quarto, mintha ezt (nyilván az évszám alapján számítva) utólag írták volna az anno közt üresen hagyott helyre. Még azt is hozzátehetjük, hogy éppen Smaragdusnál, ki az alkancellárnak az oklevelek végén való következetesebb megnevezését hozta be, máskor is van eset, amikor megengedhetőnek látszik a feltevés, hogy az oklevél kelte a kiállítás idejénél jóval (ha nem is 6—7 évvel) korábbi időpontot jelöl. 893. — Mikus fiának, Weytehnek, ki a királyt a tatárjáráskor a tengerpartra követte s ott hű szolgálatokat tett s kit ő ezért halász-sorból a királyi serviensek közé emelt, az örökös nélkül elhunyt Iwan királyi serviensnek a hontmegyei Pyr faluban levő 5 ekealja földét adományozza, melynek birtokába Weyteh-t Jacow akkori zólyomi ispán iktatta be. — D. anno D. 1248. Átírta: 1. IV. László király 1272. (A M. Nemz. Múzeum törzslevéltárában.) 2. a keresztesek esztergomi konventje 1321. aug. 14. (MODL. 333.) 3. Tartalmilag Zsigmond király 1407. júl. 18. (A M. Nemz. Múzeum törzslvt.) Fejér, CD. X. 3. 260. (k. n.) Wenzel, ÁUO. VII. 256. Kivonat: Kukuljevié, Reg. no 562. 894. I dt y ' r — a nógrádi várhoz tartozó Zelev és Rendwey földeket István esztergomi érsek kérésére Miklós esztergomi őrkanonoknak, sasvári [Saswar] főesperesnek és általa az egyháznak adván, megparancsolja a mindenkori nógrádi ispánnak és várjobbágyoknak, hogy Miklós kanonokot és az egyházat a nevezett birtokokban ne háborgassák. — D. Bude, a. D. 1248. Eredetije az esztergomi káptalan magánlevéltárában. (Lad. 51, fasc. 1. no 3.) 1248. 1248. Buda.