Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

Tkalcic, Episc. Zagrab. I. 87. Wenzel, ÁUO. XI. 343. Smiciklas, Cod. dipl. IV. 291. Kivonat: Kukuljevic. Reg. no 507. Az 1245. ápr. 26-i hamisítvánnyal való összefüggése ezt az oklevelet is gyanússá teszi. 829. — jóváhagyja, hogy Barlabás fia Endre zalamegyei Barla(bashy)da nevű földét tartozékaival, valamint azon részbirtokkal, melyet Endre Miklós tárnokmesternek, Miklós fiának kénytelenségből adott volt el, de utóbb a királytól visszakapott, Dénes nádor és somogyi ispánnak 40 márka ezüstért eladta. — D. a. D. 1246. II. Id. April. r. a. undecimo. Eredetije a hg. Batthyány-család körmendi lvt. (Acta maioratus, Alm. I. I. 29. no 3. Tűrje.) Zalam. oklvt. I. 17. Ennek felhasználásával készült az 1247. szept. 5-ről keltezett hamisítvány. I 830. — Gallus erdélyi püspök kérésére Gyulafehérvárnak és a püspök fennhatósága alá tartozó Herina, Byolokol dobokai, Golou kolozsmegyei, Zylac és Tusnád szolnokmegyei falvaknak régi lakosait és odatelepülendő szabad hospeseit a vajda és minden egyéb bíróság joghatósága alól kiveszi és az erdélyi püspök és a saját bírájuk bírósága alá rendeli, nehéz ügyekben a királynak tartva fenn a döntést. — D. a. D. 1246. II. Non. Maii, r. a. undecimo. Átírta (V.) István ifjabb király 1263. (Zimmermann szerint a gyulafehérvári káptalan levéltárában.) Pray, Annales, I. 282. és Hierarch. II. 254. 1. a) jegyz. Benkő, Milkovia, II. 305. (1 hibás lapszámozás.) Katona, Hist. crit. VI. 73. Szeredai, Series episc. Trans. 15. Fejér, CD. IV. 1. 414. Tudományos Gyűjtemény, 1834. 6. 70. TeutschFirnhaber, Urkundenbuch, I. 66. Jakab, Oklevéltár, I. 19. Densusianu, Documente, 230. Zimmermann-Werner, Urkundenbuch, I. 72. Kivonatok: Transsilvania, 1871. 56. Tört. Tár, 1889. 568. 831. t— vitézének, Miklós fiának Jannak, ki magát a tatárjárás idején a királynak a tengerpartra futásakor és onnan visszatérésekor is vére ontásával tüntette ki, Sygra, Zek, Ryhno és Krumpach birtokokat a nemesek állapota és szokása szerint örök birtokul adja az oklevélben leírt határok között. Átírta IV. László király 1269. (!) jan. 3. — a győri káptalan 1338. (Kassa város titkos levéltárában, V. Pach, N° 1.) Kivonata 1269-i kelettel a Magyar Könyvszemle, 1895. 234. 1. (Valószínűleg erre értendő u. o. a 233. 1, az 1249-i eredeti (?) oklevélre való utalás is.) Teljes szövege Kemény Lajos úr másolata szerint, ki azt velem közölte, a következő: Bela dei gratia Hungáriáé, Dalmatiae, Croatiae, Ramae, Seruiae, Gallitiae, Lodomeriae Comaniaeque rex omnibus praesentes litteras inspecturis salutem in vero salvatore. Ut donationes regum perpetua soliditate firmentur, litterarum solent testimonio roborari, inconcussum quippe permaneat(?) atque firmum, quod regio fuerit patrocinio communitum. Proinde ad universorum notitiam tenore praesentium volumus 1246. ápr. 12. 1246. máj. 6. 1246. júl. 8. Buda.