Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

(Í236. aug. 12. előtt.) 1236. 1236. okt. 27. Pétervárad. * — petitióját említi IX. Gergely pápa 1236. augusztus 12-én, melyben a király előadta a pápának, hogy a szakállas Mica [Barbatus], Borch fia Miklós és Miklós mester, kiket felségsértés miatt elítéltek, sokat elvettek a koronajavakból s azokat bizonyos egyházaknál helyezték el, miért is kéri a pápát, hogy intse az illető egyháziakat, hogy a letéteményeket szolgáltassák ki. Theiner, Mon. Hung. I. 147—8. A pápai levél ugyan csak petitióról szól, de ez kétségtelenül levélben történt. 613. — Wmand nevű latin vendégnek a fehérvári várhoz tartozó Chyrgov földből két ekealját ad egy malommal, a kaszáló egy harmadával s 40 hold szőlőművelésre alkalmas földdel. — D. p. m. Mathie prepos. Zagrabiensis, au. n. cancell. a. d. inc. 1236. r. a. primo. Eredetije a Kisfaludy-cs. levéltárában. (Nemzeti Múzeum lvt.) Győri tört. és r. füz. III. 298. Wenzel, ÁUO. VII. 8. Az uralkodási év mutatja, hogy 1236 első felében kelt. 614. t— az örökadomány-visszavételből támadt perlekedés kapcsán az apostoli szék intelme folytán meghagyja az ausztriai szentkereszti (heiligenkreuzi) apátságot a Saar víz melletti Királyudvarnak [Curia regis] és a bessenyők földe felének, melyet Leguentovnak neveznek, birtokában, melyet Hohold ispán jelölt ki számukra; egyszersmind felsorolt árúik s termékeik számára vámmentességet biztosít az egész ország területén, s erről nekik privilegialis oklevelet igér. — Actum anno gr. 1236. in villa Petur Warad in vigília b. ap. Simonis et Jude. Eredetije a heiligenkreuzi apátság levéltárában. (Rubr. 49. fasc. 2. n° 6.) Pray, Syntagma 10. Fejér, CD. III. 2. 215. (1230 alatt) és töredéke IV. 1. 57. Weis, Urkunden, I. 93. Kivon. Győri tört. és r. füz. I. 114. Az oklevél valódiságát, ámbár IV. Bélának 1256-i oklevele az apátságnak ugyanezen földek birtokában való megerősítésekor (ld. 1093. sz.) a „nostrum privilégium ante adventum Thartarorum dátum et optentum"-ra hivatkozik (Weis i. m. 132. 1.), több ok nagyon is kétségessé teszi. A vámmentességnek az 1217-i (Weis i. m. 51. 1,) és a hamis 1230-i (u. o. 76. 1.) oklevelek megfelelő részeinek összeolvasztásával való ismétlése (v. ö. II. Frigyes 1237-i okleveleinek megfelelő részeivel, u. o. 96. és 97. 1.), holott az 1236-i oklevél az 1217-ire egyébként nem utal, a sigillum privilegiale készen nem létének IV. Béla oklevelei közül ezenkívül még csak a szintén megbízhatatlan borsmonostori oklevélben emlegetése (ld. a következő számot), a napi keletnek az egyházi ünnep szerint IV. Béla okleveleiben ekkor még szokatlan jelölése, valamint az a körülmény, hogy 20 esztendő múlva e két birtok megint vitássá lett, arra mutatnak, hogy éppen az 1256-i döntés érdekében készült hamisítvánnyal van dolgunk. Ehhez járul az írásnak sokszorosan következetlen volta is, bár a heiligenkreuzi és (az ezzel összefüggő) borsmonostori hamisítványok általában nagyon sikerültek. (Olv. a borsmonostori apátság okleveleiről szóló tanulmányomat.) Dénes nádornak Weis i. m. 104.1. 1240 körül tett oklevele, mely a nádor ispáni címe és keltezés nélkül „rege referente nobis"-t ír, szintén hamisítványnak látszik. 615.