Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

Átírta a székesfehérvári káptalan levéltárában. Törzsanyag.) Az oklevél szövege a következő: 1252. aug. 21. (A M. Nemz. Múzeum B(ela) dei gratia rex Hungarie dilectis et fidelibus suis, capitulo Albensi salutem et gratiam plenam, Retulit nobis Alexander filius comitis Laurencii, quod in camera vestra secundum modum antiquum sine sigillo haberet cartam super possessionibus suis confectam. Super quo fidelitati vestre firmiter precipiendo mandamus, quatenus eandem cartam diligenter et fideliter inquiri faciatis, et si inventa fuerit, non per subreptionem ibidem appositam renovetis eandem secundum consuetudinem modernam sigillando, caventes tamen, ne aliquod falsum occasione huiusmodi committatur. Dátum aput novam villám regine in festő sancti Laurencii. 975. — Marcellus ispán fiának Sándornak az ország határán lévő Mortun nevű földéért, melynek birtoka Sándor számára az osztrákok [Australes] folytonos háborgatásai miatt nem volt békés, cserében a pozsonyi és mosonyi várhoz tartozó Durug nevű 5 ekeföldet adja, megjelölvén ennek határait. — D. a. D. 1252. Pridie Id. Augusti, r. a. decimo septimo. Eredetije a pannonhalmi rendi lvt. (LXVIII. 0.) Wenzel, ÁUO. II. 223. Kivonatok: Fejér, CD. VII. 4. 105. Sztachovits, Registrum, XIX. V. ö. az 1258. ápr. 14-i oklevéllel. * 976. — a kyrchi oláhok, barasui szászok és sebusi székelyek földei közt fekvő Zek földet, mely egykor a szász Fulkuné volt, kölönböző követségekben tett szolgálataiért Akadas fiának, a sebusi székely Vince ispánnak adja, s a határokat Lőrinc erdélyi vajda és valkói ispán jelentése alapján leírja. — Anno D. 1252. XIII. Kai. Sept. r. a. septimodecimo. Eredetije Benkő szerint a gr. Nemes-cs. levéltárában volt. A marosvásárhelyi kir. tábla 1758. jan. 14-i átiratának másolata Zimmermann-Werner szerint a nagyszebeni Bruckenthal-múzeumban. (Soterius kézir. XII. köt.) Tartalmilag átírta wyngarthi Geréb Péter erdélyi vajda 1479. jan. 23. (Az Erdélyi Múzeum levéltárában.) Benkő, Transsilvania, I. 446. Katona, Hist. crit. VI. 182. Bethlen, Gesch. Darstellung, 107. Fejér, CD. IV. 2. 147. Teutsch-Firnhaber, Urkundenb. I. 70. Székely oklvt. I. 9. és kivon. 228. Densusianu, Documente, 254. ZimmermannWerner, Urkb. I. 78. Kivonat: Wenzel, Adalék, 23. Valószínűleg erre értendő Fejér, CD. VII. 5. 323. (1258.) hibás kivonata. 977. — István esztergomi érsek, praenestei püspök, bíbornok kérésére modori Marcellus szolgagyőri várjobbágy fiait: Benedek, Marcellus és Eliást IV. Béla királynak az érsek által bemutatott memorialis oklevele szerint II. András királytól atyjukkal együtt nyert királyi serviensi szabadságukban megerősíti, felmentve őket a szolgagyőri vár szolgálata alól. — D. a. D. 1252. r. a. decimo septimo. Eredetije az esztergomi káptalan magánlvt. (Lad. 49. 1. 4.) 1252. aug. 12. 1252. aug. 20.