Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)
Fejér, CD. IV. 2. 138. Monum. Strigon. I. 395. Kivonatok: Fejér, CD. IV. 2. 170. Magyar Sión, II. 600. Codex Strigon. II. 63. A keletre vonatkozólag olvasd Knauz jegyzetét a Monum. Strigon. I. 395. 978. 1252. — felsorolja az általa a prémontrei szerzetesek részére a túróci [Thuruch] vár alatt alapított monostornak adott javakat, nevezetesen: a salai rév- és hidvámnak, valamint a Vág folyó vámjának 2/ s-át, a két Sala, Beke, Vdworch, Purud, Palatha, két Chumboy falut és földet, Brodnuk és Stroyka falvakat, melyek birtokába a monostort Joanca fia András ispán és Jákó fia Mihály ispán iktatták az oklevélben leírt határok közt, amint azt a beiktatok és Miklós nógrádi főesperes jelentették; továbbá négy, Potok és Oloz közt levő vincellérmansiót, leírva ezek földének is határait Cyprianus sárosi ispán jelentése szerint; azonkívül öt, a zobori apáttól elcserélt túróci falut, a beiktatást végző Tamás mester királyi hostiarius jelentése után leírt határok közt; Solumus falut Túrócban, leírt határok közt; két Scelech nevű liptói falut leírt határokkal; név szerint felsorolt sokorui vincelléreket, kik a nádort és a pohárnokok ispánját illető borrészt a monostornak fizessék, s a nádor és a pohárnok-ispán szolgálata alól teljesen fel legyenek mentve; Kwlchud és Negewen falvakat felsorolt szolgálmányos népeikkel, leírt határok közt, hozzátéve, hogy e szolgáló népek és a sokorui vincellérek minden vámnak és collectának csak a felét fizessék, a monostornak összes népei pedig a várispánok joghatósága alól mentesek legyenek. — D. et actum p. m. rev. patr. Benedicti archiep. Coloc. au. n. cancell. Méltóságok: István esztergomi érsek, Bertalan pécsi, Zlaudus veszprémi, Artolf győri, Fülöp zágrábi, Haymo váci, Lampert egri, Gallus erdélyi, Pousa boszniai, Olivér szerémi, Vince váradi, Ádám nyitrai püspök, Dénes nádor, István sziavon bán, Chak főkamarás soproni ispán, Rorandus senescalcus. — Anno D. 1252. regni a. decimo septimo. Eredetije: MODL. 369. (A kiállításban 10.) Átírta V. István 1270. (MODL. 370.) — N. Lajos király 1364. (MODL. 11,615.) Bel, Not. Hung. II. 351. és töred. III. 116. Koller, Hist. ep. Quinqu. II. 134. Batthyány, Leges eccl. II. 378. Katona, Hist. crit. VI. 169. Fridvaldszky, Reges Ung. 55. Fejér, CD. IV. 2. 135. és teljesen: VII. 5. 294. FuxhofferCzinár, Monasteriol. II. 58. Sickel, Monum. graphica med. aevi, Text, 93. Facsimile u. o. fasc. 6. n° 6. Hazai okmánytár, VI. 65. Kivonat: TeutschFirnhaber, Urkb. I. XLI. Századok, 1875. 183. Weriner (Századok, 1896. 560. és utána Karácsonyi is, i. m. 54.) a méltóságok névsora alapján az oklevél keltét 1248-ra tette, majd utóbb (Századok, 1912. 598. sk.) részletesebb vizsgálattal hamisítványnak minősítette', mely Wertner szerint 1281—97 közt készült. Ennek a megállapításnak nagy hiánya, hogy úgy az 1252-i oklevél, mint az 1270-i átirat eredetijének ismeretét nélkülözi, sőt az utóbbinak (kiadatlan) szövegéről sem tud. V. István 1270-i átíró oklevele ennek egész külsejét, de különösen V. István egyéb okleveleiből is ismeretes írását tekintve föltétlenül valódi, és mivel a benne átírt szöveg — a helyesírási eltéréseket nem számítva — az 1252-i eredetivel egészben egyező, megdől Wertnernek az a feltevése, hogy az 1252-i oklevél 1281-ben még nem volt meg, hanem utóbb hamisították. De az 1252-i oklevél ellen
