Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

levél: sub anulari sigillo eiusdem „penderíti" volt kiállítva. IV. Bélától függő gyűrűspecsétet nem ismerünk. 932. — az általa Szepesben a Hernád folyó mellett megkezdett s ezen föld első művelőjéről, Marcellusról elnevezett csonka várat a szepesi várhoz tartozó Heymuth és Lethon falvakkal együtt a szepesi egyháznak adományozza azokkal a jövedelmekkel együtt, melyeket innen a szepesi ispán és várnagy szoktak kapni, miután a szepesi prépost a nevezett vár befejezését és megőrzését magára vállalta. — D. p. m. mag. Achillis au. n. cancell. (!) dil. et fid. n. anno D. 1250. Non. Oct. (Wagnernél: IX. Oct.) regni a. XV. (A gr. Csáky-lvt. másolati példányában : 1269. r. a. XXXIV.) Eredetije (?) Bárdosy szerint a szepesi káptalan levéltárában. Átírta: 1. IV. László király 1278. — III. András király 1291. (Egyszerű másolata a gr. Csáky-lvt. illésfalvi részében, 37. cs. 3. sz. a Magy. Nemz. Múzeum lvt.) 2. Nagy Lajos király 1364. (Egyszerű másol. u. o. 37. 15.) Wagner, Analecta, I. 297. Katona, Hist. crit. VI. 137. Bárdosy, Supplementum, 50. Fejér, CD. IV. 2. 64. Kivonat: Gr. Csáky-oklvt. I. 1. 933. — a tatárok támadásától veszélyeztetve, nehéz helyzetének és tett intézkedéseinek ismertetése mellett támogatásra hívja fel ellenük a pápát. — D. in Potoka, in die s. Martini ep. et conf. III. Id. Novembr. Eredetije a vatikáni levéltárban. (Theiner szerint: arm. II. c. VII. n° 18. V. ö. Turul, XXXVIII. 23. 1.) Fejér, CD. IV. 2. 218. Theiner, Monum. Hung. I. 230. Densusianu, Documente, 259. Gyárfás, A jászkunok tört. II. 407. Marczali, Enchiridion, 161. Kivonatok: Magyar Sión, I. 297. M. Tört. Tár, IV. 230. A IV. Béla korabeli történetünkre vonatkozólag sok becses értesítést tartalmazó ezen levél keltének ideje vitás. Pauler (A magy. nemz. tört. II

2. 521.) 1254-re tette, (amint 1254 alatt közölte már Fejér is); azonban érvelésének csak az a része helytálló, hogy 1254-nél későbben — IV. Ince 1254-i halála miatt — nem kelhetett a levél; ellenben a levélben a IX. Lajos keresztes hadjáratára vonatkozó célzás nem jelenti e hadjárat befejeztét, amint Pauler ezt értelmezi (regem Franciae ... de Europae finibus vestra paternitas licentiari sustinuit,) és így nem szolgálhat az 1254-i kelet bizonyítékául. Wertner (IV. Béla kir. tört. 120. 1. 3. jegyz.) megfontolásraméltó érvekkel a levélnek 1248-i kelte mellett foglalt állást. Ervelése azonban egészben csak az 1254. év ellen szól, de az 1248-i kelet mellett annál kevésbbé dönthet, mert Wertner maga is megállapítja (i. m. 141. 1.), hogy IV. Béla lányát, Konstanciát, halicsi Leó „1251 táján" vette nőül, holott a szóbanforgó levél már e házasság megtörténtéről szól (duas filias nostras duobus ducibus Ruthenorum et tertiam duci Poloniae tradidimus in uxores.) Karácsonyi viszont gondos vizsgálattal a Turul XXXVII. k. 9. sk. 1. 1253 nov. 11-ére teszi a levelet, főérvül IV. Béla háborúját véve a boszniai eretnekek ellen, mely szerinte 1253 augusztusában folyt, s melyről a levél is megemlékezik: „contra quos ad praesens etiam per nostrum exercitum dimicavimus". Ez az érv IV. Béla 1253. aug. 16-i oklevelének „prope castrum Baboch" keltezésére, valamint arra van alapítva, 1250. okt. 7. (1250. ?) nov. 11. Patak.