Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 2 füzet. (Budapest, 1927.)

hogy 1254 májusában a halomföldi kenéz IV. Béla alattvalójának íratja magát. Karácsonyi szerint IV. Béla 1253 nyarán értesült a tatárok készülődéseiről, illetőleg 1252. augusztus 15-i nagygyűlésük határozatáról, ámbár a gyűlés idejét, amint Karácsonyi is utal erre, rendesen 125l-re szokás tenni. Ámde a levél keltének ezek alapján 1253-ra tételét nagyon nehezíti IV. Bélának a pápához intézett másik levele (lásd a következő szám alatt), melyben ugyancsak a tatárok elleni védekezés ügyében küldött követeit ajánlja a pápának. Ennek a másik levélnek a keltét Koller 1243-ra tette, nézetét azzal okolva meg, hogy a levélben szereplő Bertalan pécsi püspök még a tengerparti tartózkodás alatt távozott a királytól és azóta nem tudott Olaszországból hazajönni. Ez a levél azonban nemcsak a keltezésnek egyező formája miatt, hanem tartalma és szembetűnően rokon fogalmazata miatt is összefügg a Karácsonyi által 1253-ra tett levéllel. Az egybetartozást már Wertner is észrevette (i. m. 124. 1.) és mind a kettőt 1248-ra tette, ami azonban a IV. Béla lányának házassága miatt, mint láttuk, nem lehetséges.'.De akadályba ütközik a két levél keltének 1253-ra tétele is, mert a credentionalis levél Bertalant pécsi püspökként említi; pedig Bertalan már 1251-ben lemondott a püspökségről; utóda, Achilles, 1251. jül. 23-án már választott püspökként szerepel (Fejér, IV. 2. 95., eredetije: MODL. 38,125.), nov. 23-án pedig a méltóságok névsorában Achilles a pécsi püspök. (Smiciklas, IV. 467.) Egyetlen megoldásul kínálkoznék az, hogy Bertalan püspöki címét „quondam"nak értelmezzük a credentionalis levélben, amint a pápa is éppen 1253-ban Bertalanhoz intézett levelében „episcopus quondam Quinqueecclesiensis"-nek írja őt (Theiner, Monum. Hung. I. 218.). E feltevés valószínűségét támogathatná az is, hogy Bertalannak magának is volt 1253-ban elintézni valója a curiánál, IV. Béla pedig ez év októberében is küldött követséget a pápához (Monum. Strigon. I. 411., olv. ott a levél keltéről Knauz jegyzetét) s talán ebben vett részt Bertalan is és azóta időzött „non longe a vestra curia". Ezzel szemben azonban több körülmény az egybetartozó két levélnek inkább 1250-re tételét ajánlja. Konstancia házasságát az orosz évkönyvek 1250-nél említik (Hodinka, Az orosz évkönyvek, 433. 1.). IV. Béla éppen Danilótól szerezhetett tudomást a tatárok szándékairól, hiszen Daniló járt a tatároknál (u. o. 431. 1.). Az 1250-i ausztriai hadjárat (Pauler, II". 217.) visszhangját láthatjuk IV. Bélának a rossz német szomszédság elleni panaszában. A potokai keltezés (melyet Karácsonyi i. h. Pátkának vél, de Pothoka 1324-ben is = Sárospatak, Anj. II. 157.) szintén inkább 1250-re mutat. 1250 őszén IV. Béla a Felvidéken volt. Okt. 7-én Szepesben intézkedik (Fejér, IV. 2. 64.), nov. 27-én Sárosban datál (Wenzel, ÁUO. II. 221.; a mandatum az esztergomi káptalan 1251-i oklevelében van átírva, de ez éppen nem bizonyítja a mandátum 1251-i keltét, mert a káptalan oklevele 1251 elején, vagy — karácsonyi évkezdet szerint — akár a számításunk szerinti 1250. év végén is kelhetett.) Ellenben IV. Bélának 1251 novemberében kelt oklevelei mind délvidéki tárgyúak; valószínűleg ott járt akkor. 1250 őszén volt tehát lányának zólyomi férjhezadása is. Csupán a bolgár-bosnyák eretnekek ellen való hadakozás látszik 1250-ben kevésbbé megokolhatónak, mint 1253-ban, bár, amint láttuk, alapjában véve az utóbbi is csak feltevés. Mindezek folytán a kérdést nem