Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Regesta regum stirpis Arpadianae critico diplomatica. I. kötet 1. füzet. (Budapest, 1923.)

A helynevekre vonatkozólag különben meg kell jegyeznem, hogy azok mai megfelelőjének kitételében talán takarékosabb voltam, mint azt sokan kívánatosnak tartanák. Ámde minthogy a bizonytalan megoldásokat okvetlenül kerülni kellett, s ezért valamennyi helynév megoldásáról úgyis le kellett mondani, másfelől pedig túlzás lett volna az ellenkező irányban: csak az oklevélben található eredeti alak kitételében törekedni következetességre, azért legmegfelelőbbnek látszott a középút követése. Ezért ott is, ahol a mai alak kitétele annak közismert vagy könnyen kínálkozó volta miatt feleslegesnek látszott, de ott is, ahol bármily tekintetben kétesnek mutatkozott a megoldás, csupán az eredeti alakot írtam a regestába. Általában az a felfogás vezetett eljárásomban, hogy fontosabb a kiadások által úgyis anny iszor elrontott eredeti névalakok helyes kitételére, mint azoknak (esetleg téves) megoldására törekedni. A regesták közé sorszámmal vannak felvéve mindazok a királyi oklevelek és a nem jogi természetű levelek (epistulák) is, melyek eredetiben, átiratokban, másolatokban vagy nyomtatott kiadásokban teljes szöveggel, vagy legalább az oklevél keltét és tárgyát feltüntető kivonatokban maradtak meg, ideszámítva tehát az ítéletlevelekben s hasonlókban felhozott tartalmi kivonatokat és a későbbi átiratokban való említést is. Ugyancsak sorszámmal vettem fel, de a regesta élén *-gal jelöltem az elveszett okleveleket is (dep érdit a), melyeknek egykori meglétét későbbi oklevelekben vagy más forrásokban való említésükből állapíthatjuk meg. Ezeknek regestáját, ha keltezésük idejére nézve van valami támpont, az illető helyre, azokat pedig, melyeknek keltére nézve minden útmutatás hiányzik, az illető király uralkodása végére, a fennmaradt oklevelek után soroztam be. A donatiók puszta említése, amennyiben oklevélről kifejezetten nincs szó, nem vétetett figyelembe, éppúgy, mint a mandatumok említése sem, ha nincs megmondva, hogy a mandatum írásban adatott, minthogy tudvalevőleg elég gyakori volt a megbízásnak szóval való közlése is. Felvettem a királyi oklevelek közé azokat a XI. és XII. századi, nem királyi okleveleket is, melyeken a király pecsétje függ, amilyen pl. a Dávid hercegé Szent László király korából, vagy amelyeknek szövegéből tűnik ki a királyi pecséttel való megerősítés, amilyen pl. Fulconak 1146,-i oklevele, — valamint IV. Bélának és V". Istvánnak ifjabb királyi minőségben kibocsátott okleveleit is. A királynék és királyi hercegek okleveleinek jegyzéke a mű függeléke lesz. A sorrendet illetőleg az oklevélnek valódi, kritikailag megállapítható kelte volt irányadó. Ha tehát az eredeti vagy átírt oklevél keltében kritikailag megállapítható hiba van (— mi azonban igen sok esetben oklevéltanilag nem a szó közönséges értelmében vett hibát jelent, hanem nem-egységes keltezéssel vagy más módon értelmezendő —), az oklevél a kritikailag megállapított valódi évszám és napi kelet alatt található; a helytelen évszámnál azonban rövid utalás mutat a helyes dátumra. Epígy természetesen a kiadásokban helytelen évszámmal közölt oklevelek a kritikai jegyzékben szintén a maguk helyén, a helyes évszám (és napi kelet) alatt találhatók, a helytelen évszámnál azonban ilyenkor is utalás van. Ha azonban csak egy-egy kiadás hibájáról van szó, de az oklevél jó kiadásban, helyes évszámmal is megjelent, ilyenkor az utalás feleslegesnek látszott és hely kímélésből is mellőzendő volt. Az évszám nélkül vagy egészen keltezés nélkül kibocsátott oklevelek a megállapítható év alatt szerepelnek, vagy pedig, ha a kelet nem állapítható meg, az illető uralkodó utolsó uralkodási éve után. A hamisítványok állítólagos keltük éve és napja alatt, de a hasonló keltezésű valódi oklevelek után vannak a sorrendbe iktatva. Mindezen és más kétes esetekben a Névmutató segítségével mindig könnyen meg lehet találni az oklevelet a maga helyén, a helyes évszámnál. A kivonat után az eredeti oklevél és a középkori átiratok (olykor a fontosabb másolatok) lelőhelyeinek megnevezése következik. (Újkori átiratot csak olyankor említek, ha az oklevélnek sem eredetije, sem középkori átirata nincs>) Ha a levéltár megnevezése mellett, ahol