Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

39 7. (1291–1302) Demeter mester Zolum-i comes levele Amadé (Omodeus) nádorhoz. Biztosítván hűségéről, és arról, hogy ügyét a királynál éjjel-nappal hűen képviseli (de facto vestro circa dominum nostrum regem die noctuque fideliter procuramus), kéri a nádort, hogy addig is, amíg nem találkoznak, a rokonait: a vele együtt lévő Symoun fia Symount és Tamás fia Lászlót ne háborgassa sem javaikat, sem birtokaikat illetően. E.: DL 57 984. (Soós cs. lt. 28.) Hártyája két darabra szakadt, hátoldalán azonos kéztől címzés és zárópecsét foltja. K.: F. VI/2. 340. R.: Majláth, Soos 51. Megj.: „Balassa” Demeter zólyomi ispánsága forrásszerűen csak 1300-ig mutatható ki (Zsoldos, Archontológia 238.; Engel, Archontológia I. 244.: 1303-ban Domonkos a zólyomi ispán; vö. 1303. febr. 26.: A. I. 358. sz., ahol egykori zólyomi ispánnak nevezik Demetert), ám 1302-ig elvileg viselhette a tisztséget. Demeter igen bizalmas viszonyban volt III. Andrással (Zsoldos, III. András 202., 205., 211–213., 215., 217.), bár nem tudjuk, hogy milyen ügyet intézhetett Amadé nádor megbízásából a királynál. Ugyanakkor Demeter volt az egyike azoknak, akik 1301-ben Vencel királyt Mo.-ra kísérték, és jelen volt a fehérvári koronázáskor is, és Demeter ura, Amadé is Vencelt támogatta kezdetben (Kádár, Harcban a koronáért I. 55., 57–58.). Így lehet, hogy a levél az 1301–1302 körüli időszakra, és Vencelre utal. Egy harmadik elképzelés szerint a levél 1303-ban kelt, amikor a budai ostrom elől Vencelt Demeter oltalmára bízva a zólyomi várba menekítették (Zolnay, Demeter 36.; Zolnay, Balassák 108.), ám mindennek nem csak az 1303-ban már nem meglévő zólyomi ispáni cím mond ellent, de az esemény önmagában sem igazolható más forrásokkal. 7a DL-DF adatbázis 1290–1302 közé datálja Benedek veszprémi püspök tartalmi átírásban fennmaradt levelét: VÉFL. Zepezd 13. (DF 200 346.). Regesztáját – Pál országbíró 1333. márc. 13-i oklevelébe foglaltan – l. A. XVII. 114. sz. Megj.: Benedek hivatali ideje alapján 1289–1309 közé keltezhetjük e levelet, l. Zsoldos, Archontológia 101. 8. (1301. szept.–1303. jan.) Miklós ostiai (Hostiensis) és velletri (Weletrensis) püspök, szentszéki követ tudatja, hogy Mo.-n (U) régi hagyomány, hogy aki emberölés bűntettébe esik, annak bizonyos pénzösszeget kell fizetni a bűne miatt az egyház részére, ám néhány kapzsi templomigazgató (rector ecclesie) a gyilkos által fizetendő összeget az elhunyt rokonaitól kéri, és addig a temetést is megtagadja, amíg a kifizetésről biztosítékot nem kap. Ezért elrendeli, hogy emberöléskor csak a gyilkost terhelje a fizetés, és aki ezt megtagadja, azt egyházi fenyítékkel kényszerítsék.