Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

361 519. (1338. febr.–1340. márc., vagy 1344. nov.–1346. márc.) Ismeretlen hiteleshely [vasvári káptalan?] levele ...s [Leukus?] mester alispánhoz és ... [hátlapon: Zala] megye szolgabíráihoz ..., hogy megkapta a neki küldött vizsgálati levelüket (littere inquisitorie), amely szerint ... [Olivér fia] Kolus azt állította [?], hogy P[ál] [előtte áthúzva: Heym] fia Pál jobbágya: Simon fia Miklós ... betört, és egy illetéktelen helyen, szántóföldön csinált utat az ő malmához ... [ezért a megye megparancsolja, hogy] küldjék ki a tanújukat, akinek a színe előtt, és Iwanfeuldy-i Olivér fia Koloz [megyei] ember tanúsága alatt ... [tartsanak vizsgálatot, és] írják meg nekik az események lefolyását. Mindezért ők kiküldték tanújukat, és azok hozzájuk visszatérve egyetértőleg elmondták, hogy ... megtudakolták és megtudták, hogy a mondott Simon fia Miklós ... egy Iawa fa nevű nagy nyárfát felhasználva az ... egyház meggyengült ajtajához ... megerősíttetni ... a neki adott út meghagyására. D. f. IV. prox. p. oct. ... E.: DL 68 605. (Kisfaludy cs. idősebb ága lt. 127.) Szakad és csonka hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és zárópecsét foltja. Megj.: Ivánföldi Kolaz zalai várnépbeli egy 1358-as oklevélben bukkan fel (A. XLII. 1155. sz.), ha ő az itteni személlyel azonos, és nem pl. a fia, akkor a jelen oklevelet az 1330-as–1370-es évekre tehetjük. Támpontot adhat még a címzésben a zalai alispán neve, ami sajnos szakadásban van, de bizonyosan s-re végződik, viszonylag rövid, és van benne egy hosszúszárú betű (l, k, b, h, esetleg s). Az utolsó s betű azért feltűnő, mert a szintagma dativusban áll (magistro ...s vicecomiti et iudicibus nobilium ...), tehát egy nem ragozható névről van szó. Az ismert zalai alispánok közül egyedül Lökös (Leukus) mester felel meg ezen feltételeknek (l. Engel, Archontológia I. 234–235.), a neve elvileg odaillhet a hiányzó részbe. Ha tényleg az ő neve állt ott (ami valószínűsíthető), akkor a jelen oklevelet 1338. febr.–1340. márc., vagy 1344. nov.–

1346. márc. közé tehetjük. A kiadója bizonyosan egy tanút küldő hiteleshely, és a hátlapi pecsétfolt mérete pontosan megfelel a Zala megye területén illetékes vasvári káptalan ekkor használt pecsétjének méretével (l. pl. DL 40 665., DL 720.; Takács, Káptalanok és konventek 96.). 519a DL-DF adatbázis 1340–1346 közé keltezi a csázmai káptalan tartalmi átírásban fennmaradt oklevelét: DL 94 435. (Pongrácz cs. bashalmi lt. 1. 35.). Az oklevélnek ismerjük a teljes szövegben fennmaradt változatát Mikcs szlavón bán 1340. júl. 7-i oklevelének (A. XXIV. 434. sz.) átírásában, és ott látható a kelte is (1340. máj. 26.), regesztáját l. A. XXIV. 335. sz. 520. (1310-es évek–1347. jún.) A somogyi (de Symigio) Szt. Egyed-monostor konventjének nyílt oklevele szerint Mihály fia Dezső (Deseu) elzálogosítja a Tolkey nevű birtokban lévő részét a ro-