Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

336 intézmény 127–141.). Ezen évkörön belül csak 1340-ben bizonyítható egyértelműen a nádor visegrádi tartózkodása a napi kelet idején (1340-ben jún. 18.), és feltételesen csak az 1341-es év zárható ki, amikor a nádor máshol időzött, a kúriája a távollétében pedig Nagymaroson volt (Szőcs, Nádori intézmény 137–139. Vilmos itineráriumára l. Zsoldos, Druget 225–235.). Az oklevél erősen kopott volta miatt nem állapítható meg, hogy a „kúriai”, vagy a személyesen használt nagypecsétet nyomták-e rá (vagyis Vilmos jelenlétében, vagy csak a nevében kelt), ezért 1338 és 1342 között bármelyik év szóba jöhet, leginkább az 1340-es, 1341 pedig csak egészen kicsi valószínűséggel. 1338 előtt a nádori kúria Vizsolyban és Óbudán volt, és Vilmos személyes tartózkodási helyei sem vágnak össze a napi kelettel, így az az időszak kizárható. Ivánka fia Lökösnek egyébként 1341 tavaszán folyt egy pere Vilmos nádor előtt (Erdődy 308. sz.), ha a felhalmozott bírság ehhez kapcsolódik, akkor a kiadási év 1342, ám az összefüggés nem bizonyos. 487. (1342., júl. 26. e.) A tihanyi (Tikoniensis) egyház [konventjének Örs birtokkal kapcsolatos] oklevele. Kivehető nevek: ... fia Miklós; Pál. E.: DL 106 780. (Batthyány cs. lt. Acta antiqua, Örs 3.) Erősen vízfoltos és szakadozott, szövege nagyrészt olvashatatlan. A rongált példányon a megerősítés módja nem vehető ki, de formája alapján valószínűleg rányomott pecséttel rendelkezett. Megj.: A keltezésből és az oklevél érdemi tartalmából jelenleg semmi nem vehető ki. A DL-DF nyilvántartás régi jelzete szerint Örs birtokra vonatkozó oklevelek közé sorolható. Ugyanezen nyilvántartás szerint a keltezése 1332. vagy 1342. júl. 13. utáni lehet. Magunk – bár a dátumból semmit sem tudtunk kiolvasni – nem vonva kétségbe a levéltári feljegyzést, az oklevelet ezen évszámok alá vettük fel. Erősen valószínűsíthető, hogy az itteni ügy összefüggésben áll a tihanyi konvent 1342. júl. 26-i oklevelével, ami arról az esküről számol be, amit többek között Mihály fia Miklósnak kellett volna tennie Örs birtok egy részére Mykse fia Pállal együtt (A. XXVI. 403. sz.). A tartalmi elemek mellett az összefüggés mellett szól az oklevél provenienciája is. Mivel abban az 1342. évi oklevélben a konvent a saját korábbi egyezséglevelére hivatkozik, ami elrendeli az esküt, nem kizárt, hogy a jelen kiadvány maga a hivatkozott egyezséglevél. Ez esetben a kiadási év 1342. 488. (1340. szept.–1342. júl.) [I.] Károly király (U) tudatja, hogy László zágrábi püspök a színe elé járulva bemutatta neki a fehérvári és pécsi káptalanok egy-egy vizsgálati (inquisitionales) oklevelét, amiket kérésére átír és megerősít ...