Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)
DOCUMENTA
299 Megj.: Az oklevél felső határa Pál országbíró tartalmilag átíró oklevelének a kiadási ideje, az alsó határ nem húzható meg egzakt módon, akár még Károly uralkodásának első évtizede sem zárható ki, bár valószínűleg valamikor az 1310-es évek második fele lehet a reális alsó időhatár. 433a DL-DF adatbázis 1332–1335 közé, okt. 13-ra datálja az esztergomi káptalan átírásban fennmaradt oklevelét: DL 31 077. (EOKL. GYKOL. Metale 2. 12.). Az átírás a kiadási évnél valóban csonka, ám az oklevél eredetijéből kiderül, hogy az erdélyi káptalan oklevele és kiadási ideje 1335. okt. 13. Regesztáját, egyéb levéltári és könyvészeti adataival l. A. XIX. 608. sz., ill. újabban EO. II. 865. sz. 433b DL-DF adatbázis 1325–1335 közé, nov. 18-ra datálja Erzsébet királyné oklevelét: ŠAL., Andrássy cs. krasznahorkai: Mohács e. okl. N. K. 1. 5. A. (DF 265 529.), amelynek regesztáját „(1329.?) nov. 18.” kelettel l. A. XIII. 600. sz. 434. (1335) Péter budai plébános regisztrum módra feljegyzett, a kibocsátás évét és napját nélkülöző végrendeleti elbeszélése (loquentem testamentalem in modo registri scriptam ... annumque et diem emanationis sue in se non habentem), amelyet két pecséttel, ti. Péter plébános, ill. Hench fia János mester , Buda város rector -a pecsétjével erősítettek meg. Eszerint a mondott János mester betegségtől ágynak esve beteg testtel, de ép elmével többek között úgy rendelkezett, hogy minden birtokát, úgy a házakat, mint a szőlőket, és Symontornya várat minden tartozékával, ti. falvakkal és más tartozékokkal, ezenfelül 1000 garasmárkát (marcas grossorum) a fiára: Miklósra hagyja, a két lányára pedig hasonlóképpen 1000 garasmárkát. Tá.: Szécsi Miklós országbíró, 1381. máj. 16. > Zsigmond király, 1409. szept. 9. DL 9481. (MKA. NRA. 593. 7.) K.: Bp. III. 273. ( Tá. -ban, annak alapján ) R.: ZsO. II. 7043. sz. ( Tá. -ban, annak alapján ); C. Tóth, Simontornya 95. ( 12. sz. ) ; Fenyvesi, Tolna 97– 98. 184. sz. Megj.: Hench fia (Hencfi) János 1335 júniusában fordul utoljára elő mint budavári rector (A. XIX. 327. és 365. sz.), 1336. febr. 23 -án már elhunytként említik, de már az év jan. 8-án is biztosan halott volt (l. A. XX. 71. sz.). A végrendelet vélhetően nem sokkal halála előtt készülhetett. Mivel egy 1333 februári oklevélben a fia, Miklós tűnik fel budavári rector-ként, ám 1335 április ában újra János ítélkezik a budaiak ügyében, Kubinyi András feltételezte, hogy a rectorságot egy időre átengedte a fiának (Kubinyi, Budai patríciátus 226. 130. jegyz.), ami akár egy olyan komolyabb betegségével is összefügghetett, amiből később felgyógyult, és a végrendelkezése akár ehhez is kapcsolható lenne. Ám az 1333. évi oklevél évszáma nagy valószínűséggel elírás (l. az 503. sz. megj.),
