Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)
DOCUMENTA
300 így nincs okunk feltételezni, hogy a végrendelet évekkel a halála előttre esett volna. János személyére l. Kubinyi, Budai patríciátus 226 – 227. 435. (1330–1342 [1335]) Az újudvari (de Novacuria) keresztes konvent tudatja, hogy egyik részről Bachanag-i Nagy (Magnus) György fia Gergely nevében [To]lkei-i Kelemen fia Márton a somogyi konvent ügyvédvalló levelével, másik részről az ugyanonnan való Dénes fia Mihály (Mikael) személyesen megjelenve egyetértőleg azt a bevallást tették, hogy a konvent színe előtt fogott bírák közbenjárásával egyezségre jutottak. Eszerint a Kurazcapulnai Beche nevű, Zala (Zaladiensis) megyében lévő birtokot Gergely apja, György a királytól kapta hűséges szolgálatai fejében, és azt eddig nem osztották fel egymás között, ezért a mondott [fogott bírák] közbenjárásával minden haszonvételével, a hozzá tartozó jobbágytelkeivel (sessionibus pro iobagionibus aptis), ... szántóföldjeivel, cserjéseivel, a rokonság okán ... három márkáért ... a mondott Mihály által ... Kelemen fia Márton ... Dénes fia Mihálynak és leszármazóinak ... visszavonhatatlan [birtoklásra, ...] az okleveleit ... Gergely Dénes fia Mihálynak ... márkát ... E.: DL 24 895. (NRA. 1697. 53.) Hártyán, alja vízfoltos és szakadt, pecsétje hiányzik. Megj.: Az oklevél talán közeli időben kelt az újudvari konvent 1335. nov. 18-i okleveléhez (A. XIX. 704. sz.), amiben az itt is felosztást eszközlő Bakónaki Nagy György fia Gergely és Dénes fia Mihály Bakónak birtokot osztották fel egymás között. A két oklevél írásképe is hasonló, bár nem feltétlen azonos. Ha nem egyidős, akkor is I. Károly uralkodása alatti, mert az adományra úgy hivatkozott, hogy „a király úr” adta Gergely apja Györgynek („pretactus Magnus Georgius, pater Gregorii antedicti a domino rege pro fidelibus servitiis suis obtinuerat”), valószínű tehát, hogy ugyanaz volt az uralkodó a kiadás idején is, mint aki az adományt adta. Vízfolt miatt nem olvasható a megbízott Kelemen fia Márton településneve, a vége biztosan „..lkei” Az első két betű nem világos, de a Tolkei olvasat lehetséges lenne, és ismerünk is egy Tolke-i Kelemen fia Mártont 1330-ból (A. XIV. 24., 33. sz.). Tolke Somogy megyében volt, talán Kaposvár közelében, ami elsőre kétségessé tehetné a kapcsolatot, de mivel Márton a somogyi konvent ügyvédvalló levelével jelent meg, ezért mégis őróla lehet szó. Mártont 1330-ban iktatták ebbe a birtokba (A. XIV. 24., 33. sz.), a jelen oklevél tágabban vett kiadási ideje tehát 1330–1342 közé tehető. 435a DL-DF adatbázis 1334–1335 közé keltezi az egri káptalan oklevelét, ami I. Mátyás 1482. évi átírásában maradt fent: DL 25 794. (MKA. NRA. 1602. 34.). Az oklevél igen kopott, lényegében csak a 18. századi, szintén kihagyásokkal terhelt másolata olvasható. Az átírt káptalani oklevél azonban egyezik az egri káptalan 1336. márc. 10-i, eredetiben is fennmaradt oklevelével, l. A. XX. 106. sz. Mátyás 1482. febr. 19-i átírásának egy korábbi, még
