Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

274 (A. VII. 197. sz.), bár a két ügy közötti összefüggés nem teljesen egyértelmű (itt arról esett szó, hogy Gergely semptei várnagy csak a föld egy részét adta nekik vissza, míg az 1323-as esetnél egy bizonyos Kenéz comes-szel pereltek). A jelen levél hátuljára „circa 1324”-et írtak fel 18–19. századi kézírással, és a kelet nagyjából helyes is lehet, bár a pontos behatárolása nem lehetséges. 390. (1317–1330.) aug. 29.–szept. 4. Petheu mester Zothmar-i comes és a megye 4 szolgabírája tudatja, hogy Ábrahám fia János elkérte emberüket tudományvételre, akinek a kérését teljesítve kiküldték Pethenie-t. Az visszatérve hozzájuk elmondta, hogy az aug. 20. (fe. b. regis Stephani) utáni vasárnap Jánosnak a Woya nevű falujába ment, és azt látta, hogy az ottani jobbágyát: Imrét a hátán és fején karddal (cum regimine gladii) és tőrrel (cum collo bicelli) megsebesítették és botokkal erősen megverték, és ezeket – Imre állítása szerint – Eur-i Pál és serviens-e: Miklós követte el ... az aug. 20. (fe. B. regis Stephani) előtti vasárnap. [D.] V. [?] f. prox. p. fe. oct. S. regis Stephani. Fk.: DL 97 743. (Vay cs. berkeszi lt. 119.) Előoldali fényképe alapján hártyája szakadozott, írása néhány helyen kopott volt. R.: Szatmár m. 17. sz. Megj.: Szántói Pető a debreceni csata után lett Dózsa szatmári (al)ispánja, először 1317 áprilisában tűnik fel, ám Dózsa halála után, 1324–1330 között is szatmári comes-ként szerepel – akkor már vélhetően „teljes jogú” ispánként (Engel, Archontológia I. 188.; Zsoldos, Debrecen 58.; Szatmár m. 28.). Laskodi (vajai) Ábrahám fia Jánosnak (Engel, Genealógia, Vajai [Vay]) több pere is volt a birtokszomszédként megjelenő őri Pállal, de ezeknél másfajta ügyet (rablás, ill. határvita) emlegettek (A. X. 286., 293. sz.; A. XI. 177., 179., 253., 392., 394. sz.). János perelt Pál fivérével: őri István királyi jegyzővel (vö. A. XI. 40. sz.) a szolgái megsebesítése ügyében (A. XIII. 614. sz.), de ott nem bukkan fel Pál neve. Talán az itteni vizsgálati levél valamelyik ügyhöz kapcsolódik, de ez nem biztos. Az oklevél így 1317 és 1330 között bármikorra tehető, de nagy valószínűséggel az 1320-as évek második feléből való, amikor egyébként is gyakoribbá váltak a két család közötti konfliktusok. 391. (1323–1330. okt.) [I.] Károly középső pecsétjével (mediocri sigillo) ellátott oklevelében megerősíti Iwan fia Miklós feleségét, és általa fiát: András mestert Ompud fia János minden, bárhol elterülő, bármilyen nevű birtokának harmadrészében, különösképpen a mondott három faluban [ti. Chuturtukheyl, Purbyssafolua és Hursynafolua falvakban] örökös birtoklásra, megerősítve a szenternyei káptalan 1295. évi oklevelét. Tá. 1. Miklós macsói bán, 1338. okt. 22. > uő, 1338. nov. 22. DL 40 790. (Múz. Ta. Horváth István)