Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

239 E.: DL 47 794. (Múz. Ta. Véghely) Vízfoltos és lyukas hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és zárópecsét maradványai. K.: MZsO. V/1. 12–13.; Bgl. II. 300–301. R.: DPM 348. sz. Megj.: A kőszegi kelethely és a hátoldali pecsétméret alapján Kőszegi András kiadványának tarthatjuk, ami 1311–1324 közé keltezi az oklevelet. Részletesebben, forráshivatkozásokkal l. DPM 348. sz. kommentárját. 330. (1323–1324.) nov. 5–7., Kőrös István kőrösi (Crisiensis) comes tudatja, hogy korábbi oklevele értelmében Ybrahon fia Sebestyén mester az ura: H[en]r[ik] fia János mester nevében elfogadta az oklevelek bemutatására kitűzött határnapot Herborth fia István ellenében, ezért a jelen oklevél kiadásának quindena-ján János mester tartozik az oklevéladó színe előtt bemutatni István ellenében az összes oklevelét Rascina birtokról, ahol a Szt. János evangelista-egyház épült. D. in Crisio, f. II. prox. an. fe. B. Martini confessoris. E.: DL 56 817. (Jeszenák cs. lt. 21.) Szakadt és kopott hártyán, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és befűzött szalagon viasz zárópecsét. K.: Smič. IX. 585. Megj.: Két István nevű kőrösi ispán is követte egymást a 14. század első felében, Sándor fia István (1323–1324) és Pál bán fia István (1325–1337) (Engel, Archontológia I. 253.; az 1323-as év kőrösi ispánjára l. itt, a 320. sz.). Utóbbi mindig Pál bán fia Istvánnak titulálta magát, és a pecsétje is nagyobb méretű volt (kb. 35–36 mm, vö. DL 40 758.), mint a jelen kiadványon található kb. 27 mm-es pecsét. Így a jelen oklevelet Sándor fia István kiadványának tarthatjuk. 331. (1319–1324) Geletus comes fia Miklós mester somogyi comes a barátjához (amico): Bagar (dict.) István mesterhez: mivel a címzett elvett két ökröt János mester és János fia Imre szolgájától: Chenke-től annak vétke nélkül (sine culpa eiusdem), ezért kéri őt, hogy a barátságuk érdekében a két ökröt adassa vissza, különben ő veteti el. E.: DL 82 828. (Zichy cs. zsélyi lt. 211. 3.) Hártyán, hátlapján azonos kéztől címzés és zárópecsét darabjai. K.: Z. I. 249–250. Megj.: Gilétfi Miklós adatolhatóan 1320–1324 (legfeljebb 1318 vége és 1325 eleje) között volt somogyi ispán (Engel, Archontológia I. 175.). Az ügy egyéb részletei nem ismertek.