Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

225 „D.” ifjabb királyi nádornak a parancsát hajtja végre, aki 1263–1266 között volt hivatalban (l. Reg. Pal. 134. sz.), vagyis az oklevél Árpád-kori. 307c DL-DF adatbázis 1311–1322 közé datálja István veszprémi püspök tartalmi átírásban fennmaradt levelét: VÉFL. Zeped 13. (DF 200 346.). Regesztáját – Pál országbíró 1333. márc. 13-i oklevelébe foglaltan – l. A. XVII. 114. sz. István hivatali ideje alapján inkább 1310–1322 közé keltezhetjük e levelet, l. Engel, Archontológia I. 77. 307d DL-DF adatbázis 1311–1322 közé keltezte a fehérvári káptalan oklevelét: VÉFL. Alba 8. (DF 283 107.) (K.: Károly, Fejér vm. II. 692. R.: Veszp. Reg. 51. sz.). Az oklevél regesztáját „1312. máj. 8. e.”-i dátummal l. A. III. 282. sz., a keltezéshez l. még A. III. 283., 291. és 302. sz. 308. (1310–1322) [I.] Károly király (H), mielőtt megszilárdította volna hatalmát az országban (ante convalescentiam potentie ... Karuli regis), a főpapjaival és báróival tanácsot tartva törvényt hozott (statutum fecit seu decretum) azon bírságoknak (iudiciorum seu birsagiorum) a behajtásáról, amit az országbíró, nádor, ispánok (conventuum [!] ͻ: comitum) és szolgabírák emberei szednek be. Eszerint ők csak a királyi ember közbenjárásával és egy hiteleshely tanúságával hajthatják be a bírságot úgy, hogy először királyi oklevéllel keressenek fel egy hiteleshelyet, és a királyi ember, illetve a hiteleshelyi tanú társaságában menjenek a megye ítélőszékéhez (ad sedem iudiciariam illius comitatus), és ott olvassák fel a király oklevelelét, ill. a saját uruk regisztrumát, majd a megye nemeseinek köznyelven (in layca lingua) is magyarázzák meg, egy megfelelő határnapot kijelölve a behajtásra, amikor az összehívottak megjelenhetnek. Akik a mondott napon megjelenve gondoskodnak a bírság kifizetéséről, azokat a királyi ember és a hiteleshelyi tanú előtt húzzák ki a regisztrumból (retrahuntur de registro), és a bírságszedőtől kapjanak mentesítő levelet (litteras expeditorias), amit a nagyobb biztonság kedvéért erősítsenek meg egy káptalan vagy konvent oklevelével is. A nemesek a bírságbehajtó levele helyett kérhetnek a királyi ember vagy a hiteleshelyi tanúk által kiállított mentesítő levelet is. Ha pedig egy bírságban elmarasztalt nemes vagy bármely más állapotú személy a kitűzött napon nem gondoskodott a kifizetésről, akkor a behajtók a királyi és káptalani emberrel menjenek a mondott személy birtokára vagy lakhelyére, és a faluja határában a béke és igazságosság jeleként a hegyével egy dárdát szúrva a földbe (in signum pacis et iustitie hastam cum suo ferro in terram figere), törvényes intést téve (facta legittima amonitione) három napig ott várakozzanak a kifizetésre. Ezalatt semmi többet ne vegyenek el, mint ami élelemként szükséges. Ha ezalatt az elmarasztalt kifizeti a bírságot, hasonlóképpen húzzák ki a regisztrumból, és kapjon mentesítő levelet. Ha nem fizeti meg, akkor a három nap elteltével az ingó és ingatlan vagyonból szedjenek be annyit zálog gyanánt (sub federe