Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

226 impignorationis), amennyit a bírság kitesz. Ha a nádor vagy az országbíró bírságbehajtói indulnak ilyen eljárásra, akkor kötelesek maguk mellé venni a királyi embert, a hiteleshelyi tanút, továbbá az ispán emberét, és a négy szolgabíróból egyet vagy kettőt. Ezeknek a bírságbehajtóknak úgy kell elosztani a behajtott dolgokat, hogy tizedrész jár a királyi és hiteleshelyi embereknek együttesen, harmadrész az ispánnak és szolgabíráknak, kétharmad rész pedig az ő uruké. Ha pedig az ispán vagy a szolgabírák behajtói indulnak az eljárásra, akkor elég csak a királyi embert és a hiteleshelyi tanút maguk mellé venni, és a tizedrészt nekik adni, a megmaradt részt pedig az ispán és szolgabírák között kell szétosztani, miként ez szokásban van. Miután a bírságok behajtása rendben befejeződött, a behajtók a káptalani tanúval térjenek vissza az adott hiteleshelyhez, és állíttassanak ki mentesítő levelet a tanúknak, ahogy maguknak, a királyi embereknek és a szolgabíráknak is. Tá.: Österreichische Nationalbibliothek (Bécs), Cod. 4276. 104r–105r. K.: CD VIII/1. 612–615.; Decr. Hung. 74–75.; Reg. Slov. II. 277–278. Megj.: Az Ars Notaria-nak nevezett formuláskönyv részeként maradt fent I. Lajos-kori tartalmi átírásban. Eredetijének keltezéséhez az egyetlen támpont a lejegyző azon megjegyzése, hogy „a boldog emlékezetű Károly, hajdani magyar király ... hatalmának megszilárdulása előtt” („ante convalescentiam potentie ... Karuli condam regis Hungarie felicis memorie”) történt a törvényhozatal. Mindez (ha a megjegyzés helyes volt) 1322 elé, és – vélhetően – a harmadik, 1310-ben történt koronázása utáni időszakra keltezi az eseményt. 309. (1290-es évek–1322) Hambat pozsonyi polgár (civis) levelében figyelmezteti Kozma comes-t, hogy bármikor kész a dolgai ügyében elégtételt venni, ezért tudatja, hogy a jobbágyaitól elvett hajó az ő szegyehelyéhez (zegehel) tartozik, ezért azt, a dénáraival együtt, teremtse elő. Fk.: DL 95 588. (Binnyey vétel 7.) Fényképe alapján a pecsétszalagnak való kivágások körül gyűrűspecsét előoldalra is átütő foltja. K.: Reg. Slov. I. 138. Megj.: Mivel a címzett Kozma nem azonosítható biztosan, ezért a levél datálását csak Hambat pozsonyi polgár alapján szűkíthetjük le. A 14. század elején gyakran szereplő Hambat(o) (Hombot[o]) 1320 szeptemberében tűnik fel utoljára (A. V. 895. sz.), 1323 áprilisától már a fia intézi a családi ügyeket (A. VII. 143., 552., 636. sz.), Hambat valamikor 1320–1323 között halhatott meg. A halfogó hely régi magyar „szegye” nevére l. Sugár, Vizafogó szegyék 9–11. 310. (1270-as évek–1322) Vinclo fia Pál nyitrai alispán (curialis comes) tudatja, hogy korábbi oklevele értelmében a júl. 1. (oct. B. Johannis Bapt.) utáni csütörtökön Thaman-i Gurk fia