Szőcs Tibor: Anjou–kori Oklevéltár Supplementum I. 1301-1342 (Budapest-Szeged, 2023)

DOCUMENTA

177 E.: DL 47 941. (Múz. Ta. 1910. 55.) Hártyáján kopottas írás, hátoldalán azonos kéztől tárgymegjelölés és több zárópecsét foltja. R.: Szatmár m. 34. sz. Megj.: A megye 1316-ban adott ki Gécen oklevelet (Szatmár m. 12–13. sz.), és Szántói Pető alispánja, Albert fia Tagyi Miklós is adott ki még ott levelet leginkább 1317-ben (217. sz.; Szatmár m. 16. sz.), így a kelethely alapján az itteni Miklóst is Tagyi Miklós alispánnal azonosíthatjuk. Mivel a megye ezekben az időkben általában csütörtöki napokon ülésezett (adatolva l. a 200. és 221. sz. megj.), és a napi kelet 1318-ban esett csütörtökre, a legvalószínűbben ebben az évben kelt a levél. Ugyanakkor más évek is elképzelhetők az 1310-es évek végén. Az 1320-as évektől a megyegyűlés helyszíneként már soha fel nem bukkanó géci kelethely miatt nem valószínű, hogy a datálást kitolhatnánk az 1320-as évekig, bár archontológiai okokból nem is zárható ki, mert Tagyi Miklós még 1325-ben is Pető alispánja volt (Szatmár m. 28.). 237a László kalocsai érsek, János nyitrai püspök, Benedek csanádi püspök és [Tamás esztergomi érsek?] pecsétjével látja el [II.] András király 1222. évi kiváltságlevelének, az ún. Aranybullának a szövegét: EPL. Acta Radicalia V. 1. (DF 248 769.) Hártyán, záradék nélküli nem hivatalos másolat. Négy befüggesztett hártyaszalaggal, ebből három pecsét ép, egy elveszett. A pecséthierarchia és -logika alapján az elveszett pecsét az esztergomi érseké lehetett. A három azonosítható pecsét alapján a másolat mindenképpen 1317 októbere és 1328 februárja közötti (vö. Engel, Archontológia 65., 67., 72.), Knauz Nándor feltételezése szerint az 1318. évi kalocsai gyűlés alkalmából készítették (Knauz, Aranybulla 205–218.). Az oklevél provenienciájára l. Torma, Aranybulla-másolat 349–352. 237b DL-DF adatbázis 1317–1318 közé, nov. 25. u.-ra datálja Pottendorfi Rudolf soproni ispán oklevelét: DL 62 140. (Kisfaludy cs. lt. 57.) (K.: Sopron vm. I. 79–80.; Bgl. III. 104–105.). A kiadvány regesztáját „(1317.) nov. 26.” kelettel l. A. IV. 645. sz. A kelethez l. még Engel, Ország újraegyesítése 121., 147. jegyz. 237c DL-DF adatbázis 1317–1318 közé keltezi Tamás esztergomi érsek kettő, tartalmi átírásban fennmaradt oklevelét: DL 40 368. (Múz. Ta. Jankovich) (K.: AO. I. 452., R.: Reg. Slov. II. 143–144. sz.). Az oklevelek regesztáit „1318. jan. 18. e.” kelettel l. A. V. 13–14. sz. Az oklevelek, illetve az 1318. jan. 18-i átíró levél tartalma alapján az érsek kiadványai nem sokkal korábban, 1317 legvégén, 1318 legelején kelhettek. 237d DL-DF adatbázis 1317–1318 közé keltezi Debreceni Dózsa király személye helyetti bíró kiadványát: DL 57 973. (Soós cs. lt. 199.) (K.: F. VI/2. 340–341.). Az oklevél regesztáját „1317. jún. 18. körül?” kelettel l. A. IV. 496. sz. Dózsa az 1317. febr. 10-i debreceni csata