Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

314 megokolását kérték, mire Tamás fiai és János fia: Lá[szló] azt felelték, hogy Ezen birtok csere címén került hozzájuk bizonyos osztályos atyafiaiktól, akik e birtok ügyében őket szavatolni vállalták, a birtokról kiadott összes (mind határokat tartalmazó, mind egyéb) okleveleik ezen atyafiaiknál [lehúzva: maradtak és] vannak, amiket későbbi időpontban készek bemutatni, a remeték jogaiból pedig semmit sem fogl[altak] el maguknak. Mindezek alapján az országbíró a vele ülésező bárókkal és nemesekkel meghagyta, hogy Tamás fiai és László az Ezen birtokról kiadott eredeti okleveleiket mutassák be dec. 7-én (oct. Andree) v. személyesen, v. képviselőik által (ebbe Tristianus és Jakab testvérek beleegyeztek), és ha akkor e nemesek közül 1 v. 2 v. 3 nem jelenik meg, v. nem küld senkit maga helyett, és a pert ezen v. egyéb okból is el akarják halasztani, akkor akár csak egynek is közülük (a többiek távolléte ellenére is, mintha azok megjelentek volna, v. küldtek volna valakit) a pert az országbíró végső döntéssel lezárja, és ezt e nemesek [lehúzva: a remeték engedélyének viszonzásául, ti. hogy személyesen nem kell megjelenniük] elfogadták. Dec. 7-én az országbíró [lehúzva: arról, hogy e nemeseket a mondott bántalmazás és egyéb tettek okán a királyi és káptalani emberek bevallása alapján valamely büntetéssel kell-e sújtani v. sem, a bárókkal együtt dönt majd] a mondott hatalmaskodásokról is határoz. D. in Vissegrad, 4. die termini prenotati, a. d. 1369. E.: Dl. 77 434. (Zichy cs. zsélyi lt. 214. C. 64.) Helyenként hiányos és foltos papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint zárópecsét töredéke és pecsétfő szalagja. Kortárs kéztől: personaliter frater Jacobus prior cum eorum, ex in Symon personaliter, pro aliis Ladislaus filius Matei de Kystarkan cum Lelez in oct. Epiph. d. sine crastinacione cum iudicio trium marcarum. K.: Z. III. 379–384. 596. 1369. nov. 11. Torda Imre erdélyi vajda, Zonuk-i comes a Kulusmunustra-i Szűz Mária-egyház konventjének: az erdélyi nemesek és bármilyen egyéb helyzetű és állapotú emberek közösségének nov. 4-én (domin. p. OO. SS.) Tordán tartott közgyűlésén Fodor (Crispus) Mihály Bunchyda-i hospes az ottani falunagyok, esküdtek, hospesek és népek nevében a vajda ügyvédvalló levelével a konvent idéző- és birtokbejáró oklevelének megfelelően Lona-i Mihály, Koplon fia: Miklós, Demeter fia: Imre és Lona-i Illés fia: László ellenében bemutatta a konvent mondott oklevelét, miszerint amikor ezen falunagyok, esküdtek, hospesek és népek Vyssa-i Salamon fia: István vajdai emberrel és Imre testvér pappal (sacerdos), a konvent vajdai írásos kérésre kiküldött tanúságával okt. 26-án (f. VI. an. [lehúzva: Philippi et Jacobi] Symonis et Jude) a szomszédok összehívásával Bunchyda birtok határjeleit Lona birtok felől a szükséges helyeken fel akarták emelni, ennek Lona-i Mihály, Koplon fia: Miklós, Demeter fia: Imre és Lona-i Illés fia: László ellentmondtak, ezért őket aznap és ott a vajdai és konventi emberek a vajda közgyűlésére idézték a Bunchyda-i hospesek és népek ellenében. Ezután Mihály az ellentmondás okát tudakolta, mire a Lona-i nemesek azt felelték, hogy a Lona nevű birtokuk Bunchyda birtoktól határjelekkel el van különítve, de