Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

177 1369. [! ∋: 1364.] jún. 25. Visegrád [I.] Lajos király (H) oklevele a Bathor-iak közötti egyezségről. D. in Vissegrad, 2. die Nat. Johannis Bapt., a. d. 1369. [! ∋: 1364.] Má.: Dl. 56 749. (Jeszenák cs. lt. 30.) 1750. febr. 12-i hiteles Má. Megj.: Az oklevél 1364. évű E.-je: Dl. 5326., l. Anjou-oklt. XLVIII. 502. szám. 316. 1369. jún. 25. Szentmártonhegy Kelemen mester, Scepus-i [vice]comes és [al]várnagy és a szolgabírók előtt Mathefolua-i Kozma fia: Miklós az ország szokása szerint tilalmazta minden szomszédját, ti. nemeseket és nem nemeseket, főleg Mathefolua-i Hayas fiait: Vynch-et, Domokost és Egyedet attól, hogy az ezen birtokon őt illető részt maguknak elfoglalják, annak terméseit és hasznait beszedjék. D. in monte S. Martini, f. II. p. Nat. Johannis Bapt., a. d. 1369. E.: Dl. 39 681. (Petróczy cs. lt. AS. 61.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (Hahyas névalakkal), valamint 1 nagyobb és 4 kisebb zárópecsét töredékei v. nyomai. R.: Fekete Nagy A., LK. 8 (1930) 221; Petróczy 77. szám. 317. 1369. jún. 26. [I.] Lajos királynak (H, Da, C, Ra, Se, G, L, Co, Bu, princeps Sal., montis S. Angeli d.) Spicer (dict.) Miklós és Kankaphar (dict.) Ulrik (Wrric), Regensburg (Ratispona) város polgárai és kereskedői a maguk, ottani rokonaik és egyéb kereskedők nevében bemutatták 1359. márc. 27-i, a Boszniában (terra nostra Vzura) elveszett korábbi kettőspecsétjével ellátott privilégiumát az országban tőlük beszedendő vámok fizetésének szabályozásáról (l. Anjou-oklt. XLIII. 222. szám), kérve, hogy azt elfogadva nekik írja át és erősítse meg. A király, aki kegyességét nem csak a saját alattvalói, hanem az idegen népek (extera nacio) és vásározók (forenses) felé is ki szokta mutatni, hogy érezzék nagylelkűségét és országát gyakrabban felkeressék, ezen ép és gyanútól mentes privilégiumát az abban foglalt vámfizetési szabályozással együtt Erzsébet anyakirályné (H) akaratából átírja, elfogadja és a regensburgi polgároknak és kereskedőknek királyi teljhatalmából örökre megerősíti, függő új kettőspecsétjével ellátott privilegiális oklevelében. Kelt László veszprémi püspök, királynéi kancellár, a királyi aula alkancellárja keze által, a. d. 1369., VI. Kal. Jul., uralkodása 28. évében, amikor Tamás esztergomi, István kalocsai, Wgulin spalatoi, Miklós zárai, Illés raguzai érsek, Demeter váradi, Kálmán győri, Mihály egri, Vilmos pécsi, István zágrábi, Demeter erdélyi, János váci, Domokos csanádi, Péter boszniai, László nyitrai, István szerémi, Miklós knini, Demeter nonai, Miklós traui, István fárói, Bálint makarskai, Máté sebenicoi, Mihály scardonai, Portiua zenggi püspök, a korbáviai szék üresedésben, magnifici László opuliai (Opulensis) herceg, nádor, Imre erdélyi vajda, az országbíróság üresedésben [!], János királyi tárnokmester, Simon Dalmácia és Horváto. (regnorum Dalmacie et Croacie) bánja,