Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

178 Zudar Péter egész Sclauonia bánja, Miklós Machou-i bán, Pál királyi asztalnok-, János királyi ajtónálló-, István királyi lovászmester, ezen László herceg pozsonyi comes. Arenga. E.: Bayerisches Hauptstaatsarchiv. München. Reichsstadt Regensburg. Urkunden 1715. (Df. 267 835.) A plicaturán: relacio magistri Francisci phisici ex parte domini nostri regis; perlecta et correcta. Hátlapján: Registratur; középkori kéztől német nyelvű tárgymegjelölés (der von Regensburgers recht in Vngern). Függőpecsét és fonata. Má. 1-2.: Uo. Literalien 363. (Rotes Stadtbuch) 15. századiak, az egyik német nyelvű fordításban. K.: Wenzel, Dipl. eml. II. 664–668; Kereskedelem II. 108–110. 318. 1369. jún. 26. Buda [I.] Lajos király (H) a győri káptalannak: elmondta neki Kyra-i Máté (Mathee) fia: János, hogy a birtokairól kiadott oklevelei elvesztek, amik párjai a káptalan sekrestyéjében v. levéltárában vannak elhelyezve. Ezért a király utasítja a káptalant, hogy ezen oklevelek párjait a sekrestyéjükben keressék meg és tartalmukat a pecsétjük alatt szó szerint, csalárdság nélkül írják át Jánosnak. D. Bude, 3. die Nat. Johannis Bapt., a. d. 1369. Á.: a 435. számú oklevélben. K.: F. VIII/4. 189. (Á.-ban.) 319. 1369. jún. 26. A Lipcse melletti erdőkben, a király vadászóhelyén [I.] Lajos királynak (H) elpanaszolta Doboka-i László mester, a királyi aula lovagja, hogy az uralkodó a Doboka megyei (districtus) Inakhaza birtokot, amit neki várnépek és kikiáltók (homines castrenses et clamatores) birtokaként adományozott egykor, az erdélyi nemesek kérésére (az ezen adományról kiadott oklevelét visszavonva) János fia: Mihálynak adta. Erre Mihály azt felelte, hogy ő és elődei nem kikiáltó várnépek (homines castrenses clamatores), hanem nemes várnépek (nobiles castrenses) voltak, ezért e birtok a jog szerint örökjogon hozzá tartozik. A király nem akarván a felek jogait csorbítani, kijelenti, hogy amikor hamarosan (in brevi) Erdélybe megy, akkor minderről személyesen kideríti az igazságot, hogy azután a felek mindegyikének visszaadja, ami a sajátja, addig pedig László mestert hagyja Inakhaza békés birtokában. D. in silvis prope Lypche, in loco venacionis nostre, 3. die Nat. Johannis Bapt., a. d. 1369. E.: Dl. 73 729. (Teleki cs. marosvásárhelyi lt. 187.) Papír. Előlapja alján vörös viaszú kis peccsét alatt: relacio .... Zudar. Hátlapján újkori kéztől tárgymegjelölés. R.: Erdélyi Okm. IV. 746. szám.