Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LIII. 1369. (Budapest–Szeged, 2024.)

DOCUMENTA

117 Reg.: ASV. Reg. Aven. Vol. 170. fol. 163r-v. (Df. 289 908.) K.: Theiner, Mon. slav. merid. I. 263.; Doc. Rom. Hist. C. XIII. 591–593. (román fordítással) R.: Acta Urbani V. 275; V. Orbán, LC 25157. szám; Erdélyi Okm. IV. 733. szám. 217. 1369. máj. 4. Várad [I.] Lajos király (H) a váradi káptalannak: elpanaszolta neki és az anyakirálynénak Zanizlow-i György fia Mihály özvegye: Ilona a maga, valamint Mihály soror-ja és Mihály néhai fia: Péter felesége nevében, hogy Batur-i Bereck fia János fiai: László és György és Batur-i Lewkus fia: Péter ezen asszonyokat, valamint Mihály özvegyének és néhai Péter feleségének leányait hatalmaskodva kizárták Mihály és a fia: Péter az ország különböző megyéiben levő összes birtokaiból és birtokrészeiből, anélkül, hogy ezekből nekik az ország régi szokása (pristinus ritus) szerint járó jogaik kapcsán elégtételt adtak volna. Ezért a király utasítja a váradi káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel Menthzenth-i Myke fia: Miklós v. Peturd-i Demeter fia: Balázs v. Abrammonstura-i István fiai: László v. György, v. Ip-i Miklós királyi ember megtudván minderről az igazságot, menjen a szomszédok összehívásával Mihály és Péter örökjogú birtokaira és birtokrészeire, vezesse be ezekbe bárki ellentmondása esetén is a mondott asszonyokat a leányaikkal együtt és iktassa ezeket nekik a jogaik teljességével addigi birtoklásra és használatra, amíg nekik a jogaik kapcsán azok, akik az ország szokása szerint erre kötelesek, teljes elégtételt adnak, és e leányokat férjhez lehet adni e birtokjogokból; majd a káptalan tegyen jelentést. D. Waradini, 2. die Inv. S. Crucis, a. d. 1369. Á.: a 261. számú oklevélben. R.: Erdélyi Okm. IV. 734. szám. 218. [1369.] máj. 4. Montefiascone [V.] Orbán pápa a győri egyházmegyei szentgotthárdi (S. Gotardus) Szt. Gotthárdmonostor apátjának: hozzon döntést arról, hogy egykor a győri egyházmegyei Hurug-i Szt. Péter-plébánia plébánosa: Márton ezen egyházat a Hurug-i Szt. Andrásegyházzal együtt (ami a Szt. Péter-egyháztól függ és üresedésben volt Hurug-i Péter halálával) megkapta és ezeket egy ideig tartotta, azonban István, győri egyházmegyei vasvári prépost és a káptalan – látván, hogy a Szt. Péter-egyház meg van fosztva a privilégiumaitól az ottani (in partibus illis) gyakori viszályok miatt – a Szt. András-egyházat maguknak kisajátították, erővel és hatalommal jogtalanul elfoglalták, a Szt. Péter-egyház rector-át illető terméseket és tizedeket beszedve, emiatt a rector-t és másokat, akik a Szt. Péter-egyházban az isteni szolgálatokat ellátják, nem lehet megfelelően fenntartani. D. apud Montemflasconem, IV. Non. Maii, pápasága 7. évében. [1369.] R.: V. Orbán, LC 24605. szám. (ASV. Reg. Aven. Vol. 169. fol. 476v. alapján.)