Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

33 ezért kéri a káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel Chumbrud-i Toppa (dict.) Bálint fia: András v. Donchhaza-i András alvajdai ember Anna nemes asszonyt vezesse be az apja erdélyi birtokaiba és birtokrészeibe, amik egykor Byzther fia: Domokost illették, és ezeket minden tartozékkal iktassa a mondott királyi kegynek megfelelően az asszonynak örök birtoklásra, bárki ellentmondása esetén is, majd a káptalan tegyen jelentést az alvajdának. D. in S. Emerico, quind. Epiph. d., a. eiusdem 1368. E.: Dl. 30 698. (GYKOL. Misc. 3. 2. 17.) Papír. Hátlapján azonos és újkori kezektől tárgymegjelölések (az egyik magyar nyelvű), valamint zárópecsét töredékes nyoma. Középkori kéztől: Haranglab. Á.: Erdélyi kápt., 1786. Ue. jelzet alatt. K.: Doc. Rom. Hist. C. XIII. 452–453. (román fordítással) R.: Erd. kápt. jegyz. 35. szám; Erdélyi Okm. IV. 656. szám. 35. 1368. jan. 20. László, a király kegyéből havasalföldi (Transalpinus) vajda, Zeurin-i bán kinyilvánítja, hogy természetes ura: [I.] Lajos király (H) Lepes (dict.) Demeter mestert, a királyi aula lovagját az egyrészről a vajda, másrészről annak szomszédai: a brassói (Brasso ~ Brasscho) polgárok és provincialis-ok közötti örök béke megerősítése érdekében a vajdához küldte, általa megparancsolva a vajdának, hogy a brassóiakat a régtől fogva Havasalföldön (terra nostra Transalpina) bírt szabadságaikban tartsa és erősítse meg. A vajda a király akaratának mindig engedelmeskedni óhajtva a brassói polgároknak és provincialis-oknak az alábbi szabadságokat adja örökre: a Havasalföld bármely útján (kivéve a Braylan-it) külhoni országokba (regna extranea) haladó brassói és annak kerületébe (districtus) valósi kereskedők csak kétszer kell harmincadot fizessenek neki a portékáikból: a belépéskor Câmpulung-on (Longus Campus) v. az mellett, a visszatéréskor pedig a Dunánál (circa Danubium), és mindkét esetben a vajda harmincadszedőjének pecsétjét megkapva szabadon haladhatnak a vajda földjén át. Azok a kereskedők, akik az áruikkal a Braylan-i úton haladnak külhoni országokba, csak egy alkalommal fizessenek harmincadot a vajdának, mégpedig csak a visszatértükkor Câmpulung-on. Ha a portékájukat a vajda földjén adják el, szintén csak Câmpulung-on v. az mellett fizessenek a vajdának, de nem harmincadot, hanem csak a jogos és régi vámot. A Salatina-n szedett vámja alól teljesen felmenti ezen kereskedőket. Elrendeli, hogy egy alattvalója (terricola) se merészeljen semmi módon akadályozni v. feltartóztatni a Brassó város v. annak kerülete felé hitellevéllel (sub credencia) fennálló adósságok okán egy brassóit v. annak kerületébe valósit sem. Erről függő nagypecsétjével megerősített privilegiális oklevelet bocsát ki. Utasítja comes-eit, várnagyait, bíróit, vámszedőit, officialis-ait és a bármilyen helyzetű havasalföldi embereket, hogy ezután egy brassói v. annak kerületébe valósi kereskedőt se kényszerítsenek semmiféle vám v. harmincad kifizetésére (kivéve a mondottakat), tőlük semmit ne hajtsanak be, őket semmi okból ne akadályozzák v. zaklassák. D. a. d. 1368., in vig. Angnetis [!].