Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

300 mondott birtokaira (kivéve Pispuky birtokot, aminek ügyében a felek nincsenek perben) a szomszédok és a felek v. képviselőik jelenlétében, és miután Gergely bemutatta az esztergomi káptalan mondott oklevelét, az abban szereplő határokat járják be, a határjeleket a szükséges helyeken megújítva és a lerombolt határjelek helyein újakat emelve, és a felek ezen határokkal elkülönített birtokjogait mint sajátjaikat iktassák nekik, ha mások nem mondanak ellent (a felek ezt nem tehetik meg), az egyéb ellentmondókat idézzék a megfelelő fél ellenében a királyi jelenlét elé máj. 1-jére (oct. Georgii), tekintsék meg, hogy kik mennyi és milyen határjeleket romboltak le, tudják meg a szomszédoktól és megyei nemesektől, hogy János mester fiai az esztergomi káptalan mondott oklevelében szereplő határokon belül elfoglaltak és használtak-e valamely földrész(eke)t v. sem, majd a káptalan tegyen jelentést a királynak máj. 1-jére. Végül amikor az országbíró jún. 19-én (16. die oct. Penth.) a bárókkal és a nemesekkel bírói székében ítélkezett, Gergely mester felperes, ill. János fia: Miklós (a maga és fivére: István nevében királyi ügyvédvalló levéllel) bemutatták az esztergomi káptalan jelentését, miszerint az országbíró döntéshozó oklevelének megfelelően Gergely mester részére Rohmaan-i János királyi emberrel Tamást, ill. János fiai részére Kilián fia: Péter királyi emberrel Miklóst, prebendarius karpapjaikat (presbiter) küldték ki tanúságul, akik jún. 4-én (oct. Penth.) – amely időpontra a felek elmondása szerint a mondottak elvégzése királyi parancsból el lett halasztva – és a köv. napokon Forrou és Eghazasgerege birtokokat a szomszédok, Gergely, valamint Inyd-i Benedek és Nyumsagh-i Imre (János mester fiai képviselői) jelenlétében a káptalan vonatkozó oklevelének megfelelően így járták be, a határjeleket megújítva: Dobrauada folyó partja; dél felé szántóföldek közepe; nagy út; erdős hegynél szántóföld mellett földjellel körülvett fűzfa mint határjel; völgynél 2 patak között földjellel körülvett fűzfa mint határjel; hegy; ezen völgy caput-ja Pelyn falu felől; Berch, és itt Forrou és Eghazasgerege birtokok határai véget érnek; ezután az esztergomi káptalan mondott oklevelének megfelelően Turynch és Dalio birtokok határait így járták be, a határjeleket megújítva: Dalio folyó; dél felé szántóföld közepe; hegy; nyugat felé Felchyenbyke nevű hegy; hegy oldalában wlgo Nyar nevű fa földjellel körülvett tönkje, mely fát Gergely szerint Miklós, míg János mester fiai képviselői szerint Gergely mester vágta ki; ezen hegy tetején nagy út mellett fűzfa mint határjel és egy föld-határjel, ott Turynch elválik Dalio birtoktól, és csatlakozik Alsouturynch birtokhoz; kelet felé Berendepatakafey nevű völgy caput-ja; ezen patak kelet felé; ez melletti völgy; Berch teteje; szántóföld; nagy út; malom az Ipol folyónál (ezen határok Gergely mester Turynch nevű birtokát különítik el János mester fiai Alsouturynch birtokától); e folyó közepe addig, ahol a folyó kettéválik, és ott János mester fiainak képviselői határjeleket akartak emelni, de ezt nem tudták megtenni, mert Kilián fia: Péter királyi ember ennek ellentmondott, mivel az országbíró oklevele nem szólt új határjelek emeléséről; és mivel a felek onnan vitázva távoztak, ezért az országbíró oklevele ellenére tovább nem tudtak haladni. Ezen oklevél bemutatása után az országbíró (mivel kérdésére a felek megerősítették, hogy a mondott bejárással az Ipol folyó kettéágazásáig teljesen elégedettek) elrendelte bírói döntésének a királyi és esztergomi káptalani emberek általi befejezését, azzal, hogy a káptalan erről a