Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

301 királynak tegyen jelentést júl. 8-ra (ad. 8. diem oct. Nat. Johannis Bapt.). Akkor Gergely mester, ill. Benedek és Imre (János mester fiai nevében királyi ügyvédvalló levelekkel) bemutatták az országbírónak az esztergomi káptalan jelentését, miszerint döntéshozó oklevelének megfelelően Gergely mester felperes részére János zólyomi (Zolyensis) főesperest, Sándor fia János mester fiai részére pedig Hanko mestert, kanonoktársaikat küldték ki tanúságul János mesterrel, a királyi kúria notarius-ával, az alábbiak elvégzésére mindkét fél részére speciálisan kijelölt királyi emberrel, akik júl. 1-jén (oct. Nat. Johannis Bapt.) és a köv. szükséges napokon Dalio, Turynch, Olsouturynch, Felsuturynch, Lytke, Tarnouch, Habafolua, Gerege, Forrou, Falkusteleke, Zahfolua és Saagh birtokok határait a szomszédok, Gergely mester, valamint Inyd-i Benedek és Nyumsagh-i Imre (János mester képviselői) jelenlétében az esztergomi káptalan mondott, Gergely mester által ott eredetijében bemutatott oklevele alapján bejárták (számos helyen új határjeleket emelve, v. a régieket megújítva) bejárták: hely, ahol az Ipol folyó kettéválik; kelet felé wlgo Zylfa nevű szilfa; tó; ezen tó (ami ide-oda kanyarogva fekszik) közepe; hely, ahol e tó elkanyarodik; Egerfa tönkje; tölgyfa; wlgo Tulfa nevű tölgyfa; wlgariter Tulfa nevű, földjellel körülvett tölgyfa; Noglaz nevű helynél 3 régi sarok-határjel, amik Tornouch, Turynch és Lythke birtokokat különítik el egymástól; ezen Noglaz szántóföldek; tó; nagy út mellett kő-határjel; dél felé hegy oldala; ezen hegyen kelet felé haladva új határjelet emeltek, amiről Gergely mester azt mondta, hogy az nem a megfelelő helyen van elhelyezve; Regyenpotoka patak; Kechkehath nevű hegy; nagy út; 3 határjel, ahol Tornouch birtok elválik Lithke birtokól és csatlakozik Halymbafolua birtok határaihoz; dél felé 3 határjel, ahol Halymbafolua föld elválik Tarnouch földtől és csatlakozik Gergely mester Gerege nevű földje határaihoz; Verebheg nevű hegy; kelet felé Berch egy út mellett; dél felé ezen Berch-en földjellel körülvett tölgyfa; mezde; szilfák; nagy út; Dobrauoda folyó; dél felé két földjel, ahol Gerege és Halymbafolua földek határai véget érnek, és elkezdődnek Lytke és Forrou birtokok határai; Mezde; dél felé kis hegy; szántóföldek; hegy oldala; Feketeuerdupatak nevű patak medre addig, ahol e patak elkülöníti Forrou földet Lytke földtől; Poklosueulgfeu nevű Berch tetején Folkusteleke, Hagmasweulgh és Zalmaterch birtokokat elkülönítő 3 sarok-határjel; ue. Berch kelet felé; két régi és megújított földjel, ahol Hagmasueulgh föld elválik Folkusfeulde földtől és csatlakozik Zahfeulde földhöz; ezen Berch; nagy út Hagmasueulghfeu caput-ja mellett; ezen Berch. Az oklevél bemutatása után az országbíró megkérdezte Gergely mestert, valamint Benedeket és Imrét (néhai János mester fiai képviselőit), hogy a felek az esztergomi káptalan jelentésében szereplő módon történt birtokbejárással, határjel-emeléssel és -megújítással elégedettek-e, mire ők igennel feleltek (beleértve azt a határjelet is, amiről Gergely azt mondta, hogy nem a megfelelő helyen van elhelyezve). Mivel tehát az esztergomi káptalan jelentése szerint a királyi és a káptalani emberek a kijelölt napon a felek mondott birtokait a szomszédok, Gergely mester és János mester fiai képviselői jelenlétében a káptalan mondott oklevelének megfelelően a felsorolt határok mentén az országbíró döntésének megfelelően bejárták, Gergely mester és János mester fiai képviselői pedig azt mondták, hogy a felek mindezzel elégedettek, ezért az országbíró a vele ülésező főpapokkal, bárókkal