Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

299 földrészre mentek és a 4 nemes fogott bíró döntést akart hozni, ezen és egyéb fogott bírók elrendezésével a felek úgy egyeztek meg, hogy a Forrou és Eghazasgerege birtokok közötti vitás földrészt először mérőkötéllel (funis seu corda) Forrou föld határjelétől Eghazasgerege birtok felé kimérve 2 egyenlő részre osztották az oklevélben leírt határok szerint, és a Forrou föld felőli fele Gergely mesternek, az Eghazasgerege föld felőli fele Jánosnak jutott a haszonvételeikkel együtt; ezután a felek Gergely mesternek az oklevélben megnevezett, János mester birtokaival szomszédos egyéb birtokai határaihoz mentek Károly király privilégiumának megfelelően (amit ott János bemutatott), és ezeket János birtokaitól az oklevélben leírt határok mentén elkülönítették (l. Anjou-oklt. XXXI. 217. szám). Ezután Gergely azt állította, hogy az esztergomi káptalan ezen oklevelében szereplő határjeleket bizonyos helyeken Sándor fia János mester fiai lerombolták és a határjelek közötti földrészét elfoglalták. Erre János fia: Miklós azt mondta, hogy ő és fivére nem rombolták le Gergely birtokainak egy határjelét sem, Gergely semmilyen földrészét nem foglalták el, és bemutatta [I.] Lajos király 1346. márc. 19-i privilégiumát (l. uo. XXX. 200. szám) – ami a király korábbi, Boszniában (in partibus Vzure seu Bozne) elveszett és az újabb pecsétjével is el volt látva –, ami átírta és megerősítette Károly király 1336. febr. 29-i privilégiumát, amiben Cyga fiai, Kázmér fia: Felicián, Falkus fiai: Péter és Lőrinc és Kezy-i Pál összes birtokát és birtokrészét, kivéve a Falkusteleke és Kezeu nevű birtokaikat, továbbá Lukács fia: Kemin, Berende fia: Péter, Jakab fia: István és István fia: Domokos – Zah nembeli Zah fia: Felicián (aki a király ellen, ahogy ez mindenkinek ismert és az oklevélben szerepel, elmondani is szörnyű bűnt követett el) rokonai és generacio-i, a király megrögzött hűtlenei – összes birtokát és birtokrészét, főleg az oklevélben megnevezetteket – amik közül (ahogy a felek elmondták) Turynch, Lythke, Eghazasgerege, Halymbafolua és Saagh birtokok szomszédosak Gergely birtokaival – a király Sándor fia: János mester hű szolgálataiért, főleg ezen Felicián (infelix Felicianus) megöléséért neki és fivéreinek: Miklósnak és Jakabnak adta örökre, és ezeket az oklevélben leírt határok mentén a királyi és esztergomi káptalani emberek bejárták és Sándor ezen fiainak ellentmondó nélkül iktatták (l. uo. XXX. 85. szám). Mivel tehát Gergely azt állította, hogy az esztergomi káptalan mondott oklevelében szereplő határjelek közül számosat János mester fiai lerombolták és e határjeleken belül fekvő, a birtokaihoz tartozó földrészeit hatalmaskodva elfoglalták, Miklós pedig ezt tagadta, Károly király határokat tartalmazó privilégiuma pedig az esztergomi káptalan mondott, szintén határokat tartalmazó oklevelének kiadása előtt került kibocsátásra, de mivel azután Sándor fia: János mester és Zekel (dict.) Gergely a birtokjogaikat a nevezett fogott bírók döntése szerint és Károly király privilégiuma tartalmának megfelelően az esztergomi káptalan mondott oklevelében szereplő új határokkal egymástól közös akarattal elkülönítették, miként ez a káptalan oklevelében szerepel, ezért a felek birtokjogait nem Lajos király Károly privilégiumát megerősítő oklevele, hanem az esztergomi káptalan mondott oklevele alapján kell egymástól elkülöníteni, ezért az országbíró írásban kérte az esztergomi káptalant, hogy küldjék ki tanúságaikat a felek részére, akikkel a királyi emberek márc. 22-én (oct. diei medii Quadr. scilicet f. V.) és más szükséges napokon menjenek a felek egymással szomszédos