Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

245 458. 1368. jún. 11. Visegrád Bubeek István comes, [I.] Lajos király (H) országbírója azon pert, amit perhalasztó oklevelének megfelelően színe előtt Scarus-i Miklós fia: István, akinek nevében Nyerges (Selliparius) Balázs jelent meg az egri káptalan ügyvédvalló levelével, jún. 4-én (oct. Penth.) viselt Scarus-i Farkas (akinek nevében Barsyeneu-i Pethych állt elő az országbíró ügyvédvalló levelével) és annak általa előállítandó famulus-a: Bodou és Pál nevű két jobbágya ellenében, a felek képviselői akaratából okt. 6-ra (oct. Mychaelis) halasztja. D. in Vyssegrad, 8. die termini prenotati, a. d. 1368. E.: 1. SNA. Szepesi kápt. hh. lt. Oklevelek 11. 1. 15. (Df. 263 322.) Papír. Hátlapján zárópecsét nyoma. 2. Uo. 11. 1. 43. (Df. 263 349.) Papír. Hátlapján zárópecsét nyoma. 459. 1368. jún. 11. Torda Miklós erdélyi vajda, Zonuk-i comes tudatja, hogy az erdélyi nemesek és egyéb helyzetű és állapotú emberek közösségének jún. 4-én (oct. Penth.) Tordán tartott közgyűlésén Doboka-i János fia: László mester Péter erdélyi alvajda perhalasztó oklevelének megfelelően Gumbuch-i Boncha fia: István ellenében bemutatta a Culusmonostra-i konvent jelentését (l. 220. szám), majd az abban szereplő ellentmondás megokolását kérte Boncha fia: Istvántól, aki azt felelte, hogy néhai Tatamer fehérvári prépost, a királyi aula alkancellárja, az ő ura és frater-e a mondott birtokrészt a leánytestvérével együtt annak férjének, Bongarth-i Peteu-nek adta, akinek és e nemes asszonynak a halála után a birtokrész törvényesen őrá háramlott, és bemutatta [I.] Károly király (H) 1340. jún. 24-én (in fe. Nat. Johannis Bapt., a. d. 1340.) Vyssegrad-on kiadott nyílt oklevelét, amiben Tatamer prépost és fivére: István mester hű szolgálataikért azt a kegyet kapták a királytól, hogy a Magyaro.-n (regnum Hungarie) bárhol, mind Erdélyben, mind azon kívül levő, mostani és leendő örökjogú, szerzett, vásárolt és egyéb birtokaik feléből, bármely megyében v. városban is legyenek, valamint a méneseikből életükben v. holtukban az unokaöccseiket (nepos et consobrinus), ti. a leánytestvéreik fiait a tetszésük szerint részeltethessék (participes et communes facere), és ha [a prépost], István mester és annak kisfia (tunc parvulus): Mátyás elhunynának, akkor ezen unokaöcsök (vagyis a prépost és István leánytestvérei fiai) mint valós és törvényes leszármazottak örökjogon e birtokok másik felébe, vagyis a prépost, István és a fia: Mátyás összes birtokába kerülhetnek; majd ezen királyi kegy és engedély alapján Tatamer prépost és István mester a maga és fia: Mátyás nevében az Erdélyben v. az országban bárhol levő összes szerzett birtokaik felét minden tartozékkal unokaöcséiknek, vagyis leánytestvéreik Buncza Simontól, Dobou (dict.) Páltól és Lukácstól született v. születendő fiainak adták Károly király speciális engedélyéből örökjogú birtoklásra (nem érintve azonban saját törvényes örökjogú leszármazásukat egyéb birtokaikban); ha ezen unokaöcséik közül csak 2, avagy csak 1 maradna életben, akkor a többiek elhunytával ő(k) e birtokok minden jogába és tulajdonába kerülhet(nek) mint törvényes örökös(ök). Majd Boncha fia: István bemutatta [I.] Károly király 1341. júl. 1-jei (oct. Nat.