Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

246 Johannis Bapt., a. d. 1341.) nyílt oklevelét is, miszerint színe előtt Tatamer prépost (a maga és néhai fivére: István mester fia: Mátyás nevében) a Kulus megyei Popfolwa nevű szerzett birtoka harmadát famulus-ának és rokonának, Bongarth-i István fia: Petew-nek és általa az unokahúgától (neptis) születendő fiainak és örököseinek adta. István ezután azt állította, hogy Petheu felesége ezen Simon leánya volt és örökös nélküli halála után a Tatamer prépost által neki adott birtokrész Károly király mondott kegyének megfelelően őrá háramlott, és kérte, hogy a királyi okleveleknek megfelelően a Popfolwa-n levő birtokrész ügyében a vajda szolgáltasson neki igazságot. Mivel tehát e királyi oklevelek szerint Tatamer prépost és fivére: István mester Károly király kegyéből mondott unokaöcséiket (vagyis Boncha Simon, Dobou dict. Pál és Lukács fiait) a birtokaik és birtokjogaik felében részessé tették, a király pedig a főpapok és bárók tanácsával, királyi kegyességből megengedte, hogy ha ezen unokaöcsök közül csak 2 v. 1 marad életben, akkor a többiek elhunytával ő(k) örökjogon e birtokok jogába és tulajdonába kerülhet(nek) mint törvényes örökös(ök), és így Boncha fia: István e kegy alapján örökjogú törvényes leszármazással a Popfolwa-i birtokrészben jogot bír, László mester pedig a mondott királyi adomány ellenére e birtokrészben semmilyen jogot nem szerezhet, ezért a vajda a szolgabírókkal és esküdt ülnökökkel a Popfolwa birtokon levő részt Boncha fia: Istvánnak és általa örököseinek hagyja a mondott királyi kegynek megfelelően örök birtoklásra, nem érintve idegen jogot, az ügyben László mesterre örök hallgatást kiróva. Erről függőpecsétjével ellátott privilegiális oklevelet bocsát ki Istvánnak. D. in Torda, 8. die congregacionis nostre predicte, a. d. 1368. E.: AL. Kolozsvár. Bethlen cs. iktári lt. Oklevelek 11. (Df. 255 010.) Hátlapján középkori kéztől tárgymegjelölés (Papfalwa névalakkal). Függőpecsét fonata. K.: Doc. Rom. Hist. C. XIII. 500–507. (román fordítással) R.: Erdélyi Okm. IV. 694. szám. Megj.: A királyi okleveleket OL-adatbázis nem listázza, ezért nem szerepelnek az Anjou-oklt. vonatkozó köteteiben. R.-ikat l. Erdélyi Okm. III. 22. és 67. szám. 460. 1368. jún. 11. Torda Miklós erdélyi vajda, Zonuk-i comes tudatja, hogy az erdélyi nemesek és egyéb helyzetű és állapotú emberek közösségének jún. 4-én (oct. Penth.) Thorda-n tartott közgyűlésén Walko-i Pál fia: Miklós mester (a vajda specialis notarius-a a maga és fivére: László nevében) tiltakozott, hogy (miként megtudták) Buch-i Imre fia Imre özvegye és a fiai: János és Imre, az unokatestvéreik (frater patruelis) bizonyos birtokrészeiket, főleg a Zenthmihaltelke birtokon levőket, amiket idegen kezek tartanak zálog címén, mások pénzén akarják kiváltani és e birtokrészekbe idegeneket akarnak bevezetni. Mivel e nemes asszony és fiai birtokai és birtokjogai kiváltása, tartása és védelme mind osztályos vérrokonság, mind az asszony és fiai által a Clusmonustra-i konvent oklevelével Pál fiainak vállalt kötelezettség miatt inkább őket illeti másoknál, ezért az özvegyet és fiait mindezek zálogosításától, idegeneknek való átadásától, azok e birtokrészekbe való bevezetésétől és letelepítésétől (locacio),