Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)
Documenta
118 Mihály ezen fiainak és örököseiknek adta királyi [!] hatáskörrel; 2) Mykech bán 1331. júl. 23-i privilegiális oklevelét, miszerint e birtokokat a bán embere és a zágrábi káptalan tanúsága határjelek emelésével Mihály fiainak: Jánosnak és Gwd-nak ellentmondó nélkül iktatták (l. Anjou-oklt. XV. 289. szám); 3) a zágrábi káptalan 1331. ápr. 6-i nyílt oklevelét, miszerint színük előtt Blagonya fia Jakow fia: Blagonya mester és Kamarcha-i Farkas fia: András elmondták, hogy amikor Blagonya fia Jakab fia: Imre, János fia: Jakab és Miklós fia: Kosk, az ő rokonaik a bírói úton történt elmarasztalásaik miatt minden birtokukat elvesztették, ezek Mykch, egész Sclauonia bánja kezeihez kerültek, de mivel a Jauorouch-on és Zukotyn-on levő birtokrészeket, Imre Kamarcha-n levő részét és Nogklakochouch birtokot a szükségük és szegénységük miatt Mikch bántól nem tudták kiváltani, ezért beleegyeztek, hogy ezeket a bán birtokolja örökre a saját rendelkezésére (l. uo. XV. 130. szám). Mindezek után Miklós bán megkérdezte a peres feleket arról, hogy e birtokfelekről be akarnak-e mutatni további okleveleket, avagy a pert csak ezen oklevelek alapján akarják megítéltetni, mire Gwd azt ismételgette, hogy volt több oklevele is, amik egykor elvesztek és ezeket nem tudja bemutatni, és végül azt mondta, hogy a pert a bemutatott oklevelei alapján akarja a bánnal megítéltetni. Ekkor tehát Gwd a mondottakon túl több oklevelet nem mutatott be Miklós bán előtt, és a számára kijelölt 4 korábbi időpontban sem, Mykch bán privilegiális oklevele szerint pedig Kosk-ot Cris megye comes-ei előtt kétszer is hatalmaskodásban, fővesztésben és javai, birtokai és tulajdonai elvesztésében marasztalták el, és így birtokjogai Mykch bánhoz és annak rendelkezéséhez kerültek örökre. Ám Miklós bánnak és az ország vele ítélkező nemeseinek úgy tűnt, hogy Mykch bán privilegiális oklevele semmiféle peres eljárásról (litigionarius processus) nem szól, Gwd pedig Miklós bán kérdésére sem mutatta be a mondott Cris-i comes-ek okleveleit, amik a Kosk ellen hozott ítéletet és eljárást tartalmazták. Mykch bán ugyan Kosk birtokrészeit a saját jogának tulajdonította, viszont a rendes (ordinarius) bírók saját oklevelei a saját ügyükre v. a jogukra nézvést nem hatályosak (firme non esse), az elítélt emberek birtokjogait a rendes bírók a peres ellenfélnek történő elégtételadás után nem csatolhatják magukhoz örökre és nem adományozhatják ezeket senkinek, hanem csak e birtokok kiváltása (azok által, akiket ez a birtokok értékén megillet) idejéig csatolhatják ezeket magukhoz. Kosk ugyan a mondott ellenfeleinek Mykch bán oklevele szerint engedélyt kapva teljes elégtételt adott, viszont Mykch bán a Cris-i comes-e (Kosk által valahogy megszerzett) felmentőlevelét jog szerint nem érvényteleníthette volna, és így Kosk mondott birtokrészeit magának nem foglalhatta volna el örökre, sem Mihály fiainak: Gwd-nak és Jánosnak, a saját famulus-ainak nem adományozhatta volna, ezért Kosk ezen birtokrészeit maga Kosk kell kiváltsa megfelelő becsléssel, ezért Miklós bán a vele ítélkező nemesek tanácsával a Kosk által kiváltandó birtokrészeket Kosk-nak akarta ítélni és ezeket felbecsültetni, ám Gwd ezzel a döntéssel nem volt elégedett, és a joggal egybehangzó kérésére a bán a pert és a döntését a főpapok és bárók megfontolására a királyi jelenlét elé küldte át levelével a királyi kúriába jún. 13-ra (ad oct. Penth. prox. preteritas), meghagyva, hogy a felek a főpapok és bárók döntését Bubeek István comes országbíró oklevelében jún. 20-ra (ad 8. diem dict. oct.) vigyék neki
