Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LII. 1368. (Budapest–Szeged, 2023.)

Documenta

116 azt, ahol a temetésére szolgáló Szt. Péter apostol-kápolna van a Chasma folyón túl, végrendeletében legkedvesebb vérrokonára, Blagonya fia: Jakab comes-re hagyta örökre (l. Anjou-oklt. I. 628. szám); ezután a vikárius megkérdezte Kosk-ot, hogy vannak-e oklevelei ezen birtokfelekről, mire Kosk azt mondta, hogy még [I.] Károly király privilegiális oklevelével rendelkezik az ügyben, a vikárius ezért meghagyta, hogy az ország nemeseinek általa legközelebbi Zágrábban tartandó közgyűlésén e privilégiumot Kosk királyi bírsággal mutassa be Gwd ellenében, aki akkor szintén mutassa be minden oklevelét e birtokok ügyében (l. Anjou-oklt. XLVII. 399. szám); 5) István zágrábi püspök és annak bírói számos oklevelét, amikkel ezen oklevél-bemutatás György mester egykori Cris-i comes, a püspök helyettese elé került az 1365. okt. 6-ra kihirdetett királyi hadoszlás 15. napjára [okt. 20.] (ad quind. residencie exercitus regii ad oct. Mychaelis a. d. 1365. proclamate), onnan [1366.] jan. 13-ra (ad oct. Epiph. tunc instantes) a Gwd által fizetendő 6 márka bírsággal, onnan György mester levelének megfelelően – időközben a szlavón vikáriátus honor-ját a püspöktől a király elvette és kedvezéseként Miklósnak adta – Miklós bán elé 1366. okt. 6-ra (oct. Mychaelis, a. d. 1367. [! ∋: 1366.]), onnan pedig [1367.] jan. 13-ra (oct. Epiph.) lett halasztva; 6) Miklós bán helyettese és prothonotarius-a: Mihály mester oklevelét, miszerint jan. 13-án Gwd nem jelent meg, nem is küldött senkit, az okleveleit sem mutatta be, ezért 3 márka bírság sújtotta. Mindezen oklevelek alapján Miklós és Tamás képviselők Kosk részére az ügyben kellő döntést és igazságot kértek Miklós bántól. Bár a bemutatott oklevelek szerint Kosk a mondott birtokok felét visszavette (recaptivasset), Gwd pedig háromszor vállalta vonatkozó oklevelei bemutatását, és így a jog rendje és az ország szokása szerint a perben a bán végső döntést hozhatott volna, de mivel kérdésére Kosk képviselői csak Mihály mester 1 bírságlevelét mutatták be, és azt mondták, a másik 2 bírságlevél elveszett, ezért a bán a pert nem tudta lezárni, és neki, valamint a főpapoknak és báróknak úgy tűnt, hogy Gwd-ot a mondott birtokfelekről szóló oklevelei bemutatására és a 3 márka bírság kifizetésére meg kell idézni, ezért a bán írásban kérte a csázmai káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel Mihály fia: Péter báni ember idézze (evocaret) Mihály fia: Gwd-ot Kosk ellenében a bán elé, meghagyva neki, hogy mondott okleveleit mutassa be, különben a bán bírói censura-val eljár ellenében a jog útján, ugyanakkor fizesse ki a 3 márka bírságát is a per kezdete előtt, majd a káptalan tegyen jelentést. [1367.] máj. 20-án (23. die ferie quarte p. oct. Passce d. nunc preteriti), amikor Miklós bán bírói székében ült, Kosk bemutatta neki a káptalan zárt jelentését, miszerint a báni ember és a káptalan tanúsága Mihály fia: Gwd-ot megidézték Kosk ellenében a bán elé ápr. 28-ra (ad f. IV. p. oct. Passce). Miután a szintén megjelent Gwd a bírságát kifizette, Kosk igazságot kért az ügyben az ország joga (lex) szerint, majd bemutatta még a bánnak az alábbiakat is: 1) az István püspök előtt is bemutatott csázmai káptalani privilegiális oklevelet; 2-3) a csázmai káptalan régi, kerek függőpecsétjével ellátott 1281. évi és 1289. évi privilegiális okleveleit: az első szerint Kamarcha-i Fehér (Albus) Dénes a káptalan előtt megvallotta, hogy a Kamarcha-n levő földrészét, ami hozzá Pethk fia: Mártontól és annak fiától: Pétertől a káptalan más oklevelével jutott, és ami Blagonya fia: Jakab comes földje mellett van (ami Jakabhoz szintén ezen