Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

86 vissza kell adja. Ellenkező esetben a királyi ember idézze Domokost a királyi jelenlét elé István és Miklós ellenében, majd a konvent tegyen jelentést az uralkodónak. D. in Wissegrad, sab. p. oct. Purif. virg. glor., a. d. 1367. E.: SNA. Leleszi konvent hh. lt. Acta anni 1367. 9. (Df. 219 578.) Papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés, valamint zárópecsét nyoma. 95. 1367. febr. 14. Visegrád Bubeek István comes, [I.] Lajos király (H) országbírója kinyilvánítja, hogy amikor Peren-i Péter mester a hű szolgálataiért a király által neki adományozott Sarus megyei Kuchyn birtok és tartozékai iktatásának tilalmazása miatt Wpur-i Gál fiait: Mihályt és Imrét a királyi és Jazou-i konventi emberekkel az uralkodó ezen konventnek küldött oklevele erejével 1360. ápr. 12-re (ad 15. diem diei Palmarum, a. d. 1360.) a királyi jelenlét elé perbe vonta, az ügy Péter mester felperes, ill. Gál fiai: Mihály és Imre, valamint ezen Gál fia: Péter között az országbíró előtt (a király személyében) különféleképpen (diversimode) folyt, és a Péter, ill. Gál fiai: Mihály és Imre közötti oklevél-bemutatásig jutott, de Gál fiai: Mihály, Imre és Péter a kitűzött időpontokban nem jelentek meg az országbíró előtt, így bírság sújtotta őket. A Péter mester, ill. ezen Gál fia: Miklós, majd annak halála után ezen Gál fia: Gál (akire jelen per a fivére: Miklós halálával háramlott) közötti per szintén oklevelek bemutatásáig jutott, és végül 1367. jan. 13-ig (ad presentes oct. Epiph.) húzódott (miként mindezt az országbíró számos peres oklevele tartalmazza). Akkor Peren-i Péter mester bemutatta Lajos király 1360. márc. 19-i (a. d. 1360., f. V. p. Letare), a Boszniában (partes Wzure) ellopott korábbi pecsétjével ellátott nyílt oklevelét, miszerint a Sarus megyei királyi Kuchyn birtokot, amit (ahogy a királynak elmondták) a tartozékaival együtt Vpur-i Gál fia: Mihály és fivérei jogtalanul, ok nélkül elfoglaltak, a király Peren-i Péter mesternek adta örökre hű szolgálataiért (l. Anjou-oklt. XLIV. 201. szám). Ezután Péter kérésére Gál fia: Gál bemutatta az alábbiakat: 1) [I.] Károly király (H) Havasalföldön (partes Transalpine) elveszett pecsétjével ellátott, 1327. jan. 30-i privilegiális oklevelét (l. uo. XI. 52. szám), amiben Kuchyn és Harthmanhele erdőket Abayduch (dict.) Péternek és örököseinek adta; 2) a szepesi káptalan 1366. jan. 2-i privilegiális oklevelét (l. uo. L. 8. szám), amiben a király 1365. dec. 3-i parancslevele alapján (l. uo. XLIX. 589. szám) átírta 1327. febr. 8-i privilégiumát, melyben Abayduch (dict.) Péter részeltette Károly király mondott adományából a fivérét, Abayduch (dict.) Gált (l. uo. XI. 68. szám). Mindezek után az országbíró többszöri kérdésére a felek azt mondták, nincs több oklevelük az ügyben. Mivel Károly király a mondott pecsétje (amivel a Gál fia: Gál által bemutatott privilégiuma meg volt erősítve) havasalföldi elvesztése után új autentikus pecsétet vésetve érvénytelenítette a bármely adományról és más jogokról kiadott, az elveszett pecsétjével ellátott okleveleit és privilégiumait, amiket ezen új és utolsó pecsétjével nem erősítettek meg, miként Lajos király is a korábbi pecsétjének Boszniában történt ellopása után visszavonta az apja: Károly király összes, a korábbi és a Havasalföldön elveszett pecsétjével ellátott olyan oklevelét,