Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

37 Purif. B. virg.) tegyen a királynak jelentést – kiküldték tanúságul István mester felperes részére Vörös (Rufus) András mestert, Péter fiai alperesek részére pedig Lukács mestert (a kanonoktársaikat), akikkel Damanya-i Bálint fia: Miklós és Damanya-i Lorand fia: Pál királyi emberek jan. 13-án és a köv. napokon Aynard fia: néhai György Eulbeu birtokon levő részét a szomszédok és a felek jelenlétében először a vasvári káptalan (István mester által az országbíró előtt a bíróságon, majd e birtokon is bemutatott) osztálylevelében foglalt határok mentén Péter fiai birtokrésze felől István mutatása szerint így járták be: a káptalan oklevele 2 határjelet nevezett meg a Kourw nevű berek mellett, ami most Péter fiai telke (curia) kertjén túl van, mely határjelekről István azt mondta, hogy Péter fiai telekhelyén (locus curie) vannak, rajtuk bokrokkal, de ők e határjeleket ott nem látták; az oklevél 2 földjelet írt egy nagy út mellett, ahol István egy helyen megmutatta, hogy a 2 határjel ott volt, de ők nem látták annak jelét, hogy ott határjelek lettek volna; dél felé ue. nagy út, ami mellett az oklevél 2 határjelet írt, de ott nem találták ezeket; egy hold hosszúság után az oklevél 2 földjelet mondott, de ezeket sem találták (István szerint ezeket elszántották); 1 hold hosszúság után az oklevél ismét 2 földjelet írt, de ezeket sem találták ott; 1 hold hosszúság; bokrok; kis erdő, ahol az oklevél egy tölgyfát nevezett határjelnek, és ott István egy nagy tölgyfát mutatott, de ők sem a fán, sem alatta nem találtak jelet, ami miatt e fát határjelnek ismerhették volna fel; a kis erdő végén sarok-határjel, amiben van egy tölgyfa, ahol csatlakozik Peklendi falu földjéhez, és ott láttak egy másik határjelet, amiben tölgyfa van, de az a határjel az oklevélben nem szerepelt; az első tölgyfától a másodikig az oklevél szerint Pous fia: Péter és rokonai birtokrésze van dél felé, Aynard-é pedig észak felé, és ott a Peklend-i nemesek azt mondták, hogy István a valós határt ezen oklevél alapján észak felé tudja megmutatni; innen az oklevélnek megfelelően a Keurus folyón túlra mentek egy rét mellett emelt 2 földjelhez, és István szerint az egyik dél felé Pétert és rokonait, a másik észak felé Aynard-ot és fiait választotta el, ahogy a káptalan oklevele is tartalmazza, de ott Nemetzeleste-i Jakab fia: János azt mondta, ezek az ő és a mondott nemesek határjelei, és ott István mester határai megmutatása véget ért, aminek során Péter fiai birtokrésze dél felé, Aynard-é észak felé maradt, ám ezen bejárásról Péter fiai azt mondták, hogy teljesen az ő örökbirtokukon történt és ezért azzal nem értenek egyet. Ezután Aynard birtokrészét Péter fiai mutatása szerint így járták be: észak felé nagy, hegyes és füves föld szántóföldek között; nyugat felé a birtok másik vége, ahol azt mondták, hogy ez az ő birtokrészük, amit ezen határ elkülönít Aynard részétől, és mikor a királyi és káptalani emberek Péter fiait megkérdezték, hogy ........, ők azt felelték, hogy Aynard-al egymás között nem voltak határjeleik, hanem csak ezen Mege (dict.) határ (terminus) által tartották birtokaikat, de ezen mutatással és bejárással István nem volt elégedett. Majd azon részt, amit Aynard fia: György részéből az utolsó birtokosztály során kihasítottak, szintén a vasvári káptalan (Péter fiai által ott bemutatott) oklevelének megfelelően, az abban foglalt határok szerint Péter fiai mutatása alapján így járták be: vadkörtefán jel (signum metale); nyugat felé berek; az oklevél szerint szántóföldeken határjelek, de ezeket ott nem találták, és Péter fiai sem tudták ezeket megmutatni, mondván, hogy e határjeleket István mester el-