Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

268 vállalták, hogy mindezt maguk és örököseik között sértetlenül betartják, és mindezek elvégzésére a királyi és káptalani embereket szükséges volt kiküldeni, ezért az országbíró írásban kérte a váradi káptalant, hogy küldjék ki egyszerű kanonokságnál magasabb méltóságú (dignitas) tanúságukat, aki előtt a mondott királyi emberek szept. 22-én és egyéb napokon Zathmar városhoz, Dob és Amoch birtokokhoz, valamint Bezermenteleke és Porchogo, más néven Malkatelke földekhez menve a szomszédok és a felek v. képviselőik jelenlétében a birtokbejárást, -iktatást és -elkülönítést és határjel-emelést végezzék el a mondott módon, majd a káptalan okt. 6-ra (ad oct. Mychaelis) a királynak tegyen jelentést; 2) a váradi káptalan királynak szóló, [1366.] dec. 2-i [!] (f. IV. p. Andree) jelentését, miszerint az országbíró ezen döntéshozó oklevelét megkapva néhai János bán fia: Bálint mester esztergomi olvasókanonokkal, királynéi káplánnal és Debrew-i Miklós mesterrel, a királynéi aula lovagjával, a királyi kúriából speciálisan kiküldött királyi emberekkel kiküldték tanúságul prépostjukat, Pétert, akik szept. 22-én és a köv. napokon a szomszédok összehívásával Bezermenteleke földre mentek, melynek telke (sessio) egy mező közepén van, ahol néhány régi árok látszódik, és mikor Pethew fiai Sadan nevű birtoka és Bezermen föld között határjeleket kezdtek emelni, másik Sadan-i György fia: János őket tilalmazta, mondván, hogy az a föld, ahol a határjeleket emelik, az ő Sadan birtokához tartozik, de mikor a királyi és káptalani emberek megkérdezték, hogy az ottani ekék kiknek a használatához tartoznak, úgy találták, hogy ezen ekék Pethew fiai jobbágyaié, és ezt megfontolva e határjeleket felemelték; nyugat felé Pethew fiai Sadan és Dob nevű birtokai között a Nogbalkan folyó melletti Hethkurthwel helyig az oklevélben leírt határjeleket emelték; Hethkurthwel helynél a királyi és káptalani emberek megkérdezték Wetes-i Péter fiaitól: Pál és Lőrinc mesterektől, hogy határjeleket v. okleveleket mutatnak-e nekik, amiket megtekintve további határjeleket tudnak emelni, hogy Bezermen földet a birtokuktól elkülönítsék, Péter fiai azt felelték, hogy őket nem kötelezi bírói oklevél arra, hogy a határjeleiket megmutassák, de az akkor emelt határjelek között vannak olyanok, amiket az ő birtokaikon emeltek, és ha meg is akarnának mutatni néhány határjelet, ezt nem merik megtenni a felfegyverkezett városiak sokasága miatt, és a királyi és káptalani embereket a határjelek további emelésétől tilalmazták; de mivel az országbíró oklevele azt tartalmazta, hogy senki ellentmondását ne vegyék figyelembe a határjelek emelésekor, ezért és mivel a Zathmar-iak azt mondták, hogy Péter fiai Gyulwez nevű falva Bezermen föld határain belül van, a káptalan oklevelében részletesen leírt határjeleket felemelték. Mindezen oklevelek bemutatása után a felek igazságot kértek. Mivel Béla király mondott privilégiumának kiadási éve az elbirtoklás (presciptio) évét mind a király, mind az egyház és a nemesek vonatkozásában régen meghaladta, Wetes-i Péter fiai: Pál és Lőrinc pedig azt állították, hogy ők és elődeik Béla király ezen oklevelének kiadása óta az abban foglalt határok alatt mindig is e 4 ekényi, Ekkul-ból kihasított vásárolt föld, valamint a teljes Ekkul birtok (ami rájuk leszármazással háramlott) és az ezek mellett fekvő egyéb örökjogú birtokaik békés tulajdonában voltak eddig, de ezekből a mondott királyi és váradi káptalani emberek az egyrészről a Zathmar-i bíró, esküdtek és polgárok, másrészről Zanthow-i Pethew fiai közötti birtokbejárás idején nagy