Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)
Documenta
235 ha mérni nem lehet, fogott bírókkal együtt szemmel becsüljék fel értékén az ország szokása szerint a nádori emberek. Mivel mindehhez a nádori embereket és az esztergomi káptalan tanúságait ki kellett küldeni, ezért Kont Miklós nádor kérte a káptalant, hogy küldjék ki a feleknek tanúságaikat, akikkel a nádori emberek mindezt végezzék el ily módon, majd a káptalan tegyen jelentést nov. 18-ra (ad oct. Martini). Akkor Korugh-i János fia: Miklós felperes, ill. Salamon litteratus (Egyed prépost alperes nevében a Turucz-i konvent ügyvédvalló levelével) bemutatták az esztergomi káptalan jelentését Kont Miklósnak, miszerint mondott döntéshozó oklevelének megfelelően Miklós részére Chisolch-i Benedek fia: Miklós nádori emberrel Antal papot (presbiter), az esztergomi (Strigonium) Szt. György vértanúegyház kanonokát, Egyed részére pedig Kismojus-i Ivanka fia: István nádori emberrel egyházuk prebendarius karpapját (presbiter): Miklóst küldték ki tanúságul, akik szept. 15-én és egyéb napokon Salia birtokot a szomszédok és a felek jelenlétében a Béla király privilégiumában (amit ott a prépost bemutatott) levő, a prépost által megmutatott határok szerint így járták be: Turnuch falu; Vaska folyó réve (portus), ahol 2 határjelet találtak; Kisnegned völgy; szántóföld; Nognegne hely, ahol 3 határjelet láttak, és ott János fia: Miklós is határjeleket akart mutatni, de nem tudott, csak egy Porolog nevű völgyet mutatott határként; DejosErdö erdő, ahol Miklós mutatott egy Holtvág nevű völgyet; a mondott Nognegne hely, ahol a prépost számos új és régi határjelet mutatott, de Miklós mindegyik új határjelnél ellentmondott, azt állítva, hogy Pál néhai prépost az esküjével Hethmel birtokból visszaszerzett (reoptiuisset) Vörös (Rufus) Tamás mestertől egy földrészt, ami ezen új határjeleken belül fekszik; Hethmeh birtokot és Salia birtokot elkülönítő határjelek; Porolok nevű hely, ahol találtak 1 régi és 1 új határjelet; wlgariter Gioserdö nevű bozótos (rubetum); a mondott Holtvág völgy; Rathasyan helynél 2 határjel, az egyikről Miklós azt mondta, hogy Sygarth-i Jakab birtokáé, a másik Zelethen falué, Miklós Sygarth-i nemes, a prépost szomszédja pedig megerősítette, hogy az egyik az ő határjele, a másik a préposté; a bejárás és határmutatás után a vitásnak maradt földrészt a nádori és káptalani emberek királyi mértékkel nem tudván megmérni, elfogultság nélkül (timore favore amore et odio cuiuslibet partis postergatis), megtekintve mennyiségét, minőségét, hasznait és értékét, fogott bírókkal együtt szemmel az ország szokása szerint 3 ekényinek becsülték. Mivel a jelentés alapján a prépost a Béla király privilégiumában levő határok szerint a birtokot jobb és egyértelműbb módon járta be, mint Miklós, aki a bejárás során a birtokjogai igazolására csak egyszerű szavakkal élt, de egy evidens [oklevelet] sem mutatott, Miklós nádornak és a vele ülésező báróknak és nemeseknek úgy tűnt, hogy e földről a prépost kell esküt tegyen, ezért a felek beleegyezésével meghagyta bírótársaival együtt, hogy Egyed prépost [1367.] máj. 1-jén (oct. Georgii) Chob-i András fia: Miklós nádori emberrel (Miklós felperes részére) és Tornoch-i István fia: István nádori emberrel (a prépost részére) az esztergomi káptalan tanúságai jelenlétében (akik kiküldését a nádor írásban kérte) a szomszédok összehívásával a 3 ekényire becsült vitás földrészt az esztergomi káptalan jelentésében levő határok mentén előbb bejárva, az egyik határjelnél kilencedmagával, nemesekkel tegyen le esküt arról – mégpedig a saját ruháiba v. papi ornátusába öltözve, a státuszára, kezét a
