Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

228 alá, amit Miklós elfogadott. Mivel Miklós kinyilvánította Lorand nádor privilégiumával, hogy e rétet a két Karcha falubeli népek átadták Remigius-nak (állítása szerint az ő elődjüknek), ezért a felek egyetértésével az országbíró a vele ülésező bárókkal és nemesekkel meghagyja, hogy az egyik alperes (János v. László v. Miklós) júl. 1-jén (oct. Nat. Johannis Bapt.) az Eghazaskarcha nevű birtokukat Kelyd-i György fia: Jakab v. Za....-i Antal fia: Péter v. Karcha-i Salamon fia: István v. Vduarnuk-i Miklós fia: László v. Karcha-i Mihály fia: István v. Karcha-i Miklós fia: Demeter királyi ember (a felperesek részére), ill. Obon-i Lőrinc fia: Péter v. Karcha-i Dénes fia: János v. Ethy-i Simon fia: András v. Zeradahel-i András fia: Tamás v. Erdouhatikarracha-i Albeus fia: Tamás királyi ember (az alperesek részére) és a pozsonyi káptalan tanúságai (akik kiküldésére az országbíró jelen oklevelével kéri a káptalant) a felperesek Karcha nevű birtoka felől a pozsonyi káptalan mondott oklevelében (amit ott mutasson be) levő határok szerint járja be, ahol szükséges, e határok helyeit ideiglenes jelekkel (signis pro metis positis) kijelölve, majd az egyik határjelnél hetedmagával, nemesekkel az övüket megoldva, mezítláb, földet a fejük fölé emelve, és általában ahogy szokás az ország szokása szerint földre esküt tenni, tegyen le esküt arról, hogy a birtokuk felől a mondott határokkal elkülönített rét régtől fogva az ő örökjoguk, ők és elődeik mindig is annak tulajdonában voltak, az sosem tartozott Omode és István Karcha nevű birtokához, miként most sem, az általuk bejárt határok mindig is az ő birtokuk és a felperesek birtoka közötti valós határok, és ha az esküt leteszi, akkor e rétet a királyi és káptalani emberek a mondott határokkal Eghazaskarcha birtokhoz csatolva iktassák János fiainak: Jánosnak és Lászlónak és Pál fia: Miklósnak, ha pedig az esküt nem akarja v. nem tudja letenni, akkor iktassák azt a felpereseknek, azok birtokához (azon határokkal, amikkel ők azt a mondott visszavételkor megmutatták, és ha szükséges, újra megmutatnak) jelek emelésével (signis metalibus consignatis erectis et elevatis) csatolva, nem érintve más jogát. A felek egymást nem tilalmazhatják (és mások sem, mivel a visszavételkor senki más nem mondott ellent, csak az alperesek), majd a káptalan jelentését a felek aug. 22-re (ad oct. Ass. virg glor.) vigyék el az országbírónak. Mivel az eskü sok szót tartalmaz, ezért a káptalan tanúsága az eskü szövegét az azt letevő alperesnek mondja részletesen előre. D. in Wissegrad, 12. die termini prenotati, a. d. 1367. E.: Dl. 48 587. (Üchtritz-Amadé cs. lt. 5. 1. 78.) Helyenként hiányos és foltos papír. Hátlapján azonos kéztől tárgymegjelölés (Varkon és Eghazuskarcha névalakokkal), valamint zárópecsét és caput sigilli körvonala. Megj.: Roland nádor itt téves évvel szereplő oklevelét l. Szőcs T., Nádor 112. szám és Anjou-oklt. XLVI. 276. és 277. számok között. 345. 1367. máj. 19. A győri káptalan Vinch ~ Vynch fia: Farad-i (dict.) Péter, Győrben (Jaurinum) a Héderváriak földjén (in terra Hedricianorum) lakó hospes kérésére és oklevél-