Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

229 bemutatása alapján pecsétjével ellátott oklevelében átírja 1363. nov. 19-i nyílt oklevelét. D. in fe. Potenciane, a. d. 1367. E.: BFL. Pannonhalmi apátság hh. lt. 29. A. 281. (Df. 274 116.) Megj.: Az 1363. évi oklevél, mivel OL-adatbázis nem listázza, nem szerepel az Anjou-oklt. vonatkozó kötetében. 346. 1367. máj. 20. Visegrád Bubeek István comes, [I.] Lajos király (H) országbírója kinyilvánítja, hogy perhalasztó oklevelének megfelelően színe előtt Zolgageur-i Péter fia: Pál [1366.] nov. 8-án (oct. OO. SS.), miként erről az országbírót másik oklevele tájékoztatta, az óbudai apácák ellenében bemutatta a pozsonyi káptalan királynak szóló (az országbíró levelét átíró) jelentését, miszerint Kondoros-i Mihály fia: János királyi emberrel és Demeter mester kanonokkal, a káptalan országbírói kérésre kiküldött tanúságával Péter fia: Pál 1365. aug. 7-én (f. V. an. Laurencii, a. d. 1365.) Zolgageur birtokrészt a szomszédok jelenlétében bejárva és visszavéve (recaptivando) magának mint sajátját iktattatni akarta, de Pagan (dict.) Tamás az óbudai apácák nevében ennek ellentmondott, ezért az apácákat a királyi és káptalani emberek Pál ellenében aug. 22-re (ad oct. Ass. B. virg.) a királyi jelenlét elé idézték. Majd Pál bemutatta az alábbiakat is: 1) Roland nádor, pozsonyi comes 1252. dec. 7-i privilegiális oklevelét, amiben Vduarnuk falubeli királyi udvarnokok átengedtek ottani földeket, rétrészt és egy veyz nevű halfogót (clausura pisscium) Joanka ~ Jwanca Zolgageur-i várjobbágynak (l. Szőcs T., Nádor 87. szám); 2) a pozsonyi káptalan 1346. dec. 1-jei nyílt oklevelét, amiben Zolgageur-i Péter, ill. Noduduarnuk-i személyek a veyz-nek mondott halfogók ügyében megegyeztek (l. Anjou-oklt. XXX 862. szám). Ezután Pál elmondta, hogy a korábbi pestis (pristina pestilencia) idején apja és rokonai e birtokrészen elhunytak, és miután ő távozott onnan, a Zolgageur nevű birtokrészt az apácák Ren nevű birtokához (ezek között számos nemesi birtok fekszik) elfoglalták és csatolták, és kérte az ellentmondás megokolását az óbudai apácáktól. Mivel azok képviselője, Samut-i Pál fia: Tamás a budai káptalan ügyvédvalló levelével az országbíró többszöri kérdésére sem mondott ellent Pál kijelentéseinek, hanem azokat megerősítette, Pál pedig a fenti oklevelek bemutatásával igazolta, hogy e birtokrész hozzá és elődeihez tartozott, ezért az országbíró a vele ülésező főpapokkal, bárókkal és a nemesekkel, a királyné (akinek az országbíró minderről beszámolt) tudtával és beleegyezésével Zolgageur birtokrészt Pálnak ítélte és elrendelte annak iktatását, és írásban kérte a pozsonyi káptalant, hogy küldjék ki tanúságukat, akivel a királyi ember [1367.] jan. 8-án (oct. diei Strennarum) Zolgageur birtokrészt a szomszédok összehívásával bejárva minden haszonvétellel iktassa Pálnak és örököseinek, az apácák és mások ellentmondása esetén is (mivel a birtok visszavétele idején az iktatásnak más nem mondott ellent, csak az apácák), és ha mások valami jogot remélnek ott birtokolni, az iktatás után, amikor akarják, a perüket folytassák le a jog rendje szerint, majd a káptalan tegyen jelentést a királynak máj. 1-jére (ad oct. Georgii). Akkor Pál bemutatta a pozsonyi káptalan jelentését,