Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

227 törvényesen elvégzettnek tekintve meghagyta, hogy Omode és István, ha vannak birtokjogaik a pozsonyi káptalan oklevelében leírt határokon belül, járjanak el az ügyben, mire a képviselőjük azt mondta, hogy ők a mondott kaszálórészüket a királyi emberek által a győri káptalan tanúságai alatt törvényesen vissza akarják venni (recaptivari), ezért az országbíró másik oklevelével kérte a káptalant, hogy küldjék ki tanúságaikat, akikkel a királyi emberek [1367.] ápr. 25-én (oct. Passce tunc venturis) e kaszálórészt István és Omode joga nevében a szomszédok és a felek v. képviselőik jelenlétében vegyék vissza, járják be és mások birtokjogaitól határokkal elkülönítve iktassák Istvánnak és Omode-nak mint sajátjukat, ha János fiai: János és László, valamint Pál fia: Miklós v. mások nem mondanak ellent, az esetleges egyéb ellentmondókat idézzék Omode és István ellen a királyi jelenlét elé máj. 8-ra (kivéve János fiait és Pál fia: Miklóst, akiket, ha ellentmondanak, nem kell megidézni, mivel perben vannak Varkun-i János ezen fiaival, és máj. 8-án meg kell jelenjenek az országbíró előtt), a bárki által tilalmazott kaszálórészt jelekkel (signis metalibus) megjelölve, királyi [mértékkel] megmérve, v. ha mérni nem lehet, fogott bírókkal együtt szemmel becsüljék fel értékén az ország joga (lex) szerint, továbbá nézzék meg, hogy az Omode és István által visszavett kaszálórészt a [pozsonyi] káptalan mondott oklevelében (amit az Eghazaskarcha-i nemesek ott mutassanak be) leírt határok magukba foglalják v. sem, majd a káptalan máj. 8-ra tegyen jelentést a királynak (quind. Georgii). Akkor Miklós mester pozsonyi kanonok és Péter fia: Andych (Omode és István felperesek nevében a győri káptalan ügyvédvalló levelével), ill. Pál fia: Miklós a maga és János fiai: János és László nevében a pozsonyi káptalan ügyvédvalló levelével bemutatták István comes-nek a győri káptalan jelentését, miszerint az országbíró levelének megfelelően Antal fia: Péter királyi emberrel a felperesek részére Pál mestert, János fiai és Miklós alperesek részére pedig Lőrinc fia: Péter királyi emberrel György mestert, kanonoktársaikat kiküldték tanúságul, akik ápr. 25-én a szomszédok összehívásával a vitás kaszálórészre mentek, a felperes Omode és István joga nevében azt visszavették, bejárták és mások birtokjogaitól elkülönítve nekik iktatták, de az alperesek (mások nem) mindennek ellentmondtak; az alperesek által ott bemutatott pozsonyi káptalani oklevélben levő határok e kaszálórészt nem foglalják magukba, mivel az oklevél alapján az alperesek semmilyen jelet (signa metali) nem tudtak mutatni; a kaszálórészt, megtekintve mennyiségét, minőségét és értékét, fogott szomszédos bírókkal együtt 7 márkára becsülték. Ezután Pál fia: Miklós, aki azt mondta, hogy e határok bejárása idején a víz nagy áradása (nimia indundacio aque) miatt nem tudta e határjeleket János fiainak megmutatni, bemutatta Roland nádor, pozsonyi comes 1362. [!] jún. 12-én Pozsonyban kiadott privilégiumát, amiben a két Karcha falubeli népek egy kaszálót átengedtek Karcha falvi Remigius-nak. Ezután az országbíró úgy döntött, hogy a feleket a fentiek elvégzésére újra kiküldi a királyi emberekkel és valamely káptalan v. [konvent] tanúságaival, de Pál fia: Miklós azt mondta, hogy ő és János fiai e vitás rét ügyében magukat Omode v. István felperesek esküjének vetik alá, amit valamelyikük az ország szokása szerint egymaga letesz a helyszínen, Omode és [lehúzva: Lothhard] István képviselője viszont ezt nem fogadta el, hanem őket a rét ügyében annak becslésének megfelelően az alperesek esküjének vetette