Piti Ferenc: Anjou–kori Oklevéltár. LI. 1367. (Budapest–Szeged, 2022.)

Documenta

137 ügyvédvalló levelével, és Dénes bemutatta a nádornak a bácsi káptalan jelentését, miszerint bár a nádori emberek a káptalan tanúságaival és a szomszédokkal márc. 31-én Wylakerdey erdőt a káptalan levelében leírt határok mentén Simon fia: Dénes mutatása alapján bejárták, de mivel Miklós fia: István a maga és fivére: László nevében az Ereztuen nevű erdőrészt (amit apjuk: Miklós a szántóföldjein és tövises helyein telepített) a saját örökjoguknak nevezte, miként ezen erdőben egy másik, a Baza folyó mellett levő Bakaerdey nevű erdőrészt is, ezért a nádori és káptalani emberek az erdő elkülönítését és becslését a felek egyet nem értése miatt nem tudták elvégezni, és ezt a nádor döntésére bízták. Ezen jelentés alapján a nádor meghagyta, hogy a nádori emberek a pécsi káptalan tanúságaival aug. 27-én (oct. regis Stephani) menjenek Wylakerdey erdőhöz a szomszédok és a felek v. képviselőik jelenlétében, királyi mértékkel megmérve v. szemmel megtekintve fogott bírókkal becsüljenek fel az erdőből annyi részt, amennyiről Dénes és fivérei azt állítják, a sajátjuknak megmutatva, hogy István és fivére: László elfoglalták, majd azokat az erdőrészeket hasonlóan becsüljék fel az ország szokása szerint, amikről Miklós fia: István a maga és fivére: László nevében azt állítja, hogy örökjogon v. más címen őket illetik. Ezért a nádor írásban kérte a pécsi káptalant, hogy küldjék ki tanúságaikat, akik jelenlétében a nádori emberek aug. 27-én végezzék el ily módon az erdő bejárását, elkülönítését és becslését, majd a káptalan tegyen a nádornak jelentést szept. 15-re (oct. Nat. virg.), mikor is Miklós fiai a 9 márka kétszeresen ki nem fizetett bírságot, vagyis 18 márkát a kétszeresével róják le, mondott okleveleiket pedig 3 márka bírsággal mutassák be a nádor előtt. Szept. 15-én a felek az erdő bejárásáról, elkülönítéséről és becsléséről szóló pécsi káptalani jelentést visszavitték a nádornak, aki végül a feleket ismét ezen erdő bejárására és becslésére küldte, meghagyva, hogy az erről szóló pécsi káptalani jelentést okt. 6-ig (oct. Mychaelis) vigyék el neki. Akkor egyrészről Simon fia: Dénes, másrészről András fia: László (Miklós fia: István nevében a szenternyei káptalan ügyvédvalló levelével) bemutatták a pécsi káptalan jelentését, miszerint a nádor oklevelének megfelelően János litteratus nádori emberrel kiküldték tanúságul prebendarius papjaikat (sacerdos): a felperesek részére Benedeket, az alperes részre Miklóst, akik a mondott márc. 11-én [!] (in predicto die medii Quadr. tunc preterito) a szomszédok és a felek jelenlétében Wylakerdey erdőből mérőkötéllel kimértek annyit, amennyiről Dénes és fivérei azt mondták, hogy az a sajátjuk, de István elfoglalta, és ezt a részt a nádori ember fogott bírókkal 56 királyi holdnak tekintette, majd azon erdőrészeket, amikről István azt állította, hogy örökjogon őt illetik, királyi mértékkel ugyanígy mérve összesen 1000 holdra becsülte; egy kelet felé fekvő másik erdőhöz, amiről az alperes azt mondta, hogy az szintén Wylakerdey, és annak tulajdonában a felperesek vannak békésen, a nádori ember nem ment oda, nem akarván áthágni a nádor mondott oklevelében levő döntést; István képviselője azt mondta, hogy ezen ura a Dénes és fivérei által megmutatott erdőből csak 49 holdnyit használt. Mivel a felek régóta pereskedtek, Miklós fia: István pedig nem mutatta be okleveleit (noha ezt meghagyták neki), és ezért számos bírság sújtotta a per során kiadott nádori oklevelek szerint, és most a képviselője sem mutatta be ezeket többszöri kérésre sem, ezért mindezt megfontolva a nádor a